1988.szept.5
– 2018 szept.5
Ma pontosan
30 éve, hogy széttört életem
cserepeit
felvittem a Hegyre.
43 évesen
le- és meggyőztem magam:
élni kell,
élni érdemes.
Az a kék
ég, azok a galambszürke sziklák
ma is itt
vannak a szívemben, agyamban,
erőt adnak,
beléjük kapaszkodom,
és amíg
ehhez van erőm, addig élek.
 | |||||||||||||||||||||||||||||||
| http://www.environmentandsociety.org/arcadia/triglav-national-park-century-long-project |
Hegyek szerelmek. Nekem a Magas-Tátra, a Risi. A betegségem 7. évében mentem fel oda kirándulni. Megcsináltam erőt és tartást adott.
VálaszTörlésAkkor Te pontosan tudod, mit érzek, miről beszélek. Aki ezt/ilyent nem élt meg, annak kevésbé van fogalma a dologról.
TörlésKihivasok mindig kellenek, a szep emlekek meg ajandekaink. Boldog Evfordulot! :)
VálaszTörlés1. De örülök, hogy "látlak".....
Törlés2. Kisebb kihívások igen, azok is kellenek, de akinek egy ilyen akad az életében, az valami egészen különös dolog. Nehéz is megértetni másokkal, akik hasonlót nem éltek át.
3. A szép emlékek pedig valóban csodás ajándékok, olyannyira, hogy néha csak ezekbe kapaszkodva lehet keddről szerdára érni.
A legjobb helyre vitted a törött darabokat. ❤️
VálaszTörlésÉs nagy szerencse, hogy a "terhet" (zömében) ott is tudtam hagyni.
TörlésSzegény Triglav....
Mindenkinek van, kell hogy legyen kapaszkodója! A tiéd igazán különleges és óriási dolog, hogy megtetted! Gratulálok a tettért, a "győzelmedért", az emlékhez, ami örökké veled marad!:)
VálaszTörlésBizony sokszor gondolok arra, hogy ilyen "élete-csúcsa" nem mindenkinek adatik.Ezért érdemes volt élnem, vagy megszületnem.
Törlés