A boldogság ritka madár...–

...örülj, neki, és zárd a szívedbe, hogy onnan bármikor kiröptethesd…

A Boldogság – esetemben – egyenlő Drávasztárával.

Én nem találok erre semmiféle magyarázatot, jó ideje már nem is keresek. Aki olvassa a blogomat, az a világvégi falucskának a nevével és a hozzá fűződő emlékeimmel, érzelmeimmel már többször is találkozhatott. 1974 óta évente minimum egyszer, de ha úgy adódik, mint idén, akkor akár kétszer is lemegyek  „kis falumba”.  Igen, világvégi, hiszen itt az ország széle, innen – ha átúszol, vagy átevezel a Dráván már Horvátországban vagy…

Ez az őszelő, vagy nem is tudom minek nevezzem, - mert azért a nyár még itt lopakodik a sárguló lombok között – olyan szép ! Meleg a nap, de nem tüzes, az árnyékok már koradélután nyúlni kezdenek. Fecske sehol…

A Pécs- Sztára közti kb.60 km. kedves útjaim közé tartozik. Nincs rajta túl nagy forgalom, senki nem dudál rám, s szorít az árokba, mert 80-nál még véletlenül s megyek gyorsabban – sőt… Megállok néha, kipattanok a fényképezőmmel, mert hát hogy is lehetne elmenni egy izzó-vörös galagonya, egy aranysárga  juharfa mellett fotózás nélkül ? Persze, az agyamban millió képpel jövök haza, nem csak annyival, amennyit a gépbe zártam.

Sárgul az "alagút"...

A juhar meg pirosodik

 

Halványan a háttérben a horvátországi Papuk hegy, már a Dráva túloldalán

Drávaiványi tehenek. A 7 is több a semminél....

Az egyik  védett tölgy Drávasztára "kapujában"

A  mostani út, látogatás szenzációja a „cicafarm” volt. Mindig is voltak itt állatok, írtam is a bocikról, barikról, sőt a cicákról is… De ami most van – hát …az valami csoda. Nagyon remélem, hogy a többségének lesz gazdája – mert a barátaim nem hiszem, hogy a barik helyett a jövőben cica-tartásra akarnának berendezkedni. Többet már „lefoglaltak” – van aki kettő is kért – itt jelzem, ha valakinek kellene, itt a közelben, csak írjon, „leszaladok” és hozok néhányat. Ingyen van !

Lassan felnőnek a "lányok"....

A kedvencem. A makacs bari....

 Megengedem, hogy fotózd a gyerekeimet....

A legkisebbek... még az anyjuk közelében érzik biztonságban magukat

Hát te meg ki vagy ? Sosem láttalak.... A következő korosztály....

Foltos fülű hófehérke, a játék-diójával

Na mi lesz, kapunk enni ?

...hát azért szóltunk....

Aki evett elmehet...

Tudom, könnyen kiszalad az ember száján, hogy de hát miért nem ivartalaníttatja a nőstény macskákat?  Ám ha valaki ismeri a körülményeket, (és én ismerem) – akkor tudni fogja, hogy ez majdnem megoldhatatlan feladat. Itt most nem mennék bele a részletekbe, de  a világvégi falu, a hajszás élet, az idős kor és ki tuja még hány tényező akadályozza ezt. Marad hát az a megoldás, hogy gazdát kell keresni a cicáknak…

Örök szerelem marad a Dráva....

Nem tudok eléggé hálás lenni a Sorsnak, hogy sok sok évvel ezelőtt az árvíz  pont  ehhez a családhoz vezérelt. Valami olyan ajándékot kaptam, ami egy életre szól és értéke forintban kifejezhetetlen.

Nagyon remélem, látom még a Drávát…. és az se baj, ha jövőre is lesz egy halom kiscica.