2019. január 24., csütörtök

Akkor most mi van ?


Nem hagyom magam "letaglózni" a világ mocskos/reménytelen/kétségbeejtő hírei által - mert ilyesmi is történik velem:

                                               **********
Kaptam egy E-mailt Kanadából, tegnap este. Benne egy elég csábító recept…
Ma délelőtt megsütöttem. Délután elvitték a gyerekek – meg egy kicsi nekem is maradt…

Na de most gondold végig, nagymamám korában mennyi időbe telt volna, ha kanadai barátnőjének a sütijével akart volna megkínálni engem ???






Ám de jaj !!!   mire a blogírásban ide értem, eszembe jutottak dolgok: 
- TUDOM, a liszt és a cukor is egészségtelen, 
- a margarin meg a sütőpor is, 
- a gázzal, amivel megsütöttem, a levegőt szennyeztem, 
- mi több, a mosogatószerrel is, amivel a tepsiket elmosogattam, 
- és tudom, a fémtepsi is az anyaföld kizsákmányolásának eredménye, - a feldolgozás, szállítás és egyebek káros következményeit fel se sorolom...
Hát ez már csak így van....
A helyzet mégis csak reménytelen.

Vagy én vagyok az.

Senki se gondolja, hogy depressziós vagyok, csak láthatóan gondolkodom. Lehet, más is gondolkodik, csak nem írja le.
Hiszen semmi értelme.
 

8 megjegyzés:

  1. Néha én is belegondolok ilyesmibe, de muszáj néha az embernek valahogy erőltetni magát. Képzeld, olvastam, hogy már létezik ilyen, hogy ökoszorongás, és egyre többen vannak benne.
    https://merce.hu/2018/11/30/okoszorongas-egyre-tobben-panikolnak-a-klimavaltozas-hatasai-miatt/
    Oké a margarin valóban elég katasztróka élelmiszer, de a cukorral és liszttel tán nincs olyan borzalmasan nagy baj. Ráadásul mindkettót papírzacskóban meg lehet kapni, amit majd felhasználhatsz valamire. Akinek szerencséje van, hozzájut házitejhez amihez maga visz üveget. Sajnos nálunk már senki nem árul. A tepsi nem egyszer, hanem nagyon sokszor használatos dolog, általában egy életre szól, ezen nem hiszem, hogy kéne aggódni. Sőt nekem van örökölt tepsim is. A sütéssel nincs mit csinálni, nem rajtad múlik, kemencét mégsem építhet mindenki, s amúgy azt is be kell gyújtani fával. A mosogatásnál meg vannak környezetkímélő szerek.
    Én úgy vagyok vele, hogy igyekezni kell a lehetőségeid szerint a lehető legjobban csinálni, de nem szabad pánikolni. Már csak azért sem, mert nem változtathatunk a dolgokon, a világ megérett a pusztulásra. :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod Pipulka, hogy az utolsó mondatodra hányszor, de hányszor gondolok ?
      És ha mi vagyunk a "teremtés koronái" - akkor nem értem, hogy miért nem tudunk értelmesen cselekedni.
      Amúgy meg - hát nem folyton ilyesmiken töröm a fejemet, de tény, nagyon sokszor jutnak eszembe negatív gondolatok, mert valahogy pozitív dolgokat egyre nehezebb észrevenni....
      A cikk azt ajánlja, hogy elsősorban az segíthet, ha megnyugtatjuk saját lelkiismeretünket azáltal, hogy lehetőségeinkhez mérten cselekszünk: életmódot váltunk, fenntarthatóan étkezünk, csökkentjük a szemetünket, szelektálunk – vagy éppen erre rábírjuk a környezetünket.
      Hát valahogy ezt kéne tudatosítanom magamban – de folyamatosan, mantrázva.
      Én tényleg igyekszem - de ezt kevésnek érzem....

      Törlés
    2. Én is kevésnek érzem, de mégsem mehetnek ebben tönkre az idegeink. Mit csináljunk, ha pont mi vagyunk ebben a mai világban, ami nem csupán miattunk jutott ide, hanem már jóval előttünk elkezdődött a kiszipolyozás és pazarlás. És igaziból az a fura, hogy a mai fiatalok sem veszik túl komolyan, csak egy bizonyos réteg. No őket érinti az ökoszorongás, a többiek magasról tesznek rá.

      Törlés
    3. Azt hiszem én nem szeretnék ma fiatal lenni. Vagy azt kellene írnom hogy a mai eszemmel nem szeretnék fiatal lenni.
      Én a saját lelki problémáim okát elsősorban a feleslegesség-érzésemben keresem - és azt hiszem itt is van "a kutya elásva". Ha reggeltől estig valamit csinálmom kellene, nem érnék rá ennyit filózni a hülyeségeimen, vagy a megoldhatatlan kérdéseken.

      Törlés
  2. Sokszor beleszaladok én is ebbe a zsákutcába, aztán lehűtöm magam azzal a mondattal "nincs tökéletes" soha, sehol, semmiben. Egy van - törekedés. Akik törekednek nincsenek elveszve, ott a remény, az akarás. Ha már mindenkinél elérhetnénk legalább ezt... aztán eszembe jut az a bizonyos mondat: "nincs tökéletes".
    A süti meg finom mézzel is :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is úgy érzem, a lehetőségekhez képest "környezetkímélő" módon élek. Nálunk van szelektív szemétszállítás is.Amiben még igyekszem "jónak lenni" - hogy a lehető legminimálisabb nylonzacskót használok. Most foglalkozom az ásványvizes üvegek kiküszöbölésével - elképedve olvastam egyébként, hogy egy fém szódásszifon 12-15 ezer Ft! A cserélhető műanyagostól viszont valamiért idegenkedem...Hát én se tudok más csinálni, mint igyekezni....

      Törlés
  3. Egyetértek Kavics írásával! Hála Istennek, sokan vagyunk akik így gondolkodunk, minden lehetőséget megragadunk, hogy óvjuk a környezetünket, de ha mindent így kielemeznénk, hogy a cukor meg a liszt egészségtelen pld. soha semmit nem ennénk, innánk. Persze, ha tudjuk helyettesítjük mással, de arra is kell gondolni, hogy azt ugyanúgy elő kell állítani, megtermelni, gyártani és már ott vagyunk ismét, hogy környezetszennyező módon kerül(het) elénk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hányszor jutott már eszembe - megmondani se tudom - hogy a kíváncsiság nagy átok. Mert olvasol-olvasol és szinte mindig találsz valamit, amin negatív értelemben megdöbbensz és ez (legalábbis engem) néha elkeserít. És persze, hogy az ember nem örül az efféle felfedezéseknek. De vannak korlátok, melyek közé be vagyunk szorítva - és ezeket szerintem is tudomásul kell venni. De töprengeni rajta, vagy megoldást keresni azért lehet....

      Törlés