Ismeretlen, kedves versek....Falu Tamástól

http://nevesocsaiak.hupont.hu/8/kepgaleria

Találtam egy elfeledett költőt ! http://hu.wikipedia.org/wiki/Falu_Tam%C3%A1s

Mondhatnám persze azt is, hogy egy számomra ismeretlen költőt, mert be kell valljam, sosem  hallottam a nevét. Pedig verseskötetében – melyet a barátnőmtől nemrég kaptam kölcsön – sok nekem tetsző verset találtam. Bemásolok ide néhányat, hátha más sem ismeri.

(Utólag átolvasva, mintha kissé pesszimista tónusúakat választottam volna – bár nem mondanám, hogy csak ez jellemzi a hangulatomat. Valahogy így alakult.... Véletlen....)

Falu Tamás: Öregszel

Vacsorád kenyér és tej,

Már a tyúkokkal lefekszel.

Esti imád mély sóhaj,

És azt érzed: öregszel.

S szeretnél hazamenni,

Hol gyerek voltál egyszer.

Szeretnél hazamenni,

Hol egyszer gyerek voltál,

De a vén utca eltűnt,

A ház is leomlott már,

Derékba tört az oszlop,

S elhervadt a folyondár.

Homlokodnak bús ráncát

Egy kéz mélyebbre véste.

Azt mondod csöndben: Holnap...

S félve gondolsz a vészre.

Pedig meghaltál tegnap,

Csak nem vetted még észre.

Falu Tamás:  Levelek

Leveleket dobtam a tűzbe,

Ezt nem más, hanem én tegyem.

Füstjüket a szél messze űzte,

Fiókjuk már a végtelen.

Füstfelleg lett a sok levélből,

Mely elérte a mély eget.

A mérhetetlen messzeségből

Néhány betű még integet.

Falu Tamás: Esti ima

Ne fájjon a lelkem,

Ne fájjon a testem,

Legyen, ki felemel,

Amikor elestem.

Amit méznek érzek,

Epévé ne váljék,

Kövessen a béke

Mint jóságos árnyék.

S ha majd jő a halál,

Szóljon hozzám szépen,

S ne a hátán vigyen,

Hanem az ölében.

Falu Tamás: Hamvasztás után

Egy marék por vagyok,

volt testem pora,

nem éget tüzes vér,

sem könnyek zápora.

Nem küzdök, nem fázom,

és nem éhezem,

nem csal meg reménység,

nem bánt félelem.

Nem járok szédülten

üszkös romokon,

nem fájok, nem érzek,

nem gondolkodom.

Fújjon ezer felé,

kérem a szelet,

nehogy egyszer megint

emberré legyek.

Falu Tamás:  Valakihez tartozni kell

A nagy magányt nem bírod el,

valakihez tartozni kell,

tartozni kell valakihez,

ki a szívre ábrát hímez.

Ha nincs senkid a világon,

nincs más társad, csak az álom.

Ha ezek is kitagadnak,

hazudj valakit magadnak.