2019. január 3., csütörtök

Vadludak Tatán

Azt hiszem (már) mindenki tudja, hogy nem vagyok FB tag. Néha azonban kapok olyan filmeket, vagy infókat, melyek ott megjelennek, s melyeknek nagyon tudok örülni. (Ezúton is köszönet a hír küldőjének !)
Ez volt az előzmény:
https://24.hu/belfold/2018/11/28/tata-tuzijatek-vadlud/

A ma reggel érkezett üzenet teljesen "feldobott" - mert hátha mégis van (picike) remény a  pozitív változásra (?)
Van egy város Magyarországon ahol értelmes emberek élnek. És meg is kapták az ajándékukat. Íme:

https://www.facebook.com/MilinteJudit/videos/1021866018011748/UzpfSTE0MzM2MDM2MTAyNDQwNDA6MjIwNzQzNjIwMjg2MDc3Mw/ 

https://www.programturizmus.hu/ajanlat-tata-vadlud-sokadalom.html

Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy rettentően utálom a petárdázókat (mellesleg újgazdagéknál és hülyéknél most már születésnapon, és a frász tudja miféle alkalmakon is divattá vált - sajnos). Ha az e célra kidobott pénzt a rászorulóknak adnák - mennyi  embernek tudnának örömöt szerezni, segíteni....



6 megjegyzés:

  1. Ide sorolhatnád az elengedett lufik százait is, azok is nagy kárt okoznak. Sőt, láttam olyat is, akik valamiféle égővel engedték el, kézzel-lábbal tiltakoztam náluk, hogy micsoda őrültség, bármit meggyújthat. De úgy látszik, a hülyeség fénysebességgel terjed, gondolok itt a mozis pattogatott kukorica és tacos meg egyebek evésére, a különféle (most már automatizált) spricnikre, a sok felesleges limlom vásárlásra, ami nélkül boldogtalannak érzik magukat az emberek(holott akár 10 évvel korábban hírét se hallottad. Voltam pl. kézápoláson, ahol említette a lány, hogy sokan "nem tudnak élni" műköröm nélkül. Hát hogyan éltek ezelőtt? És miért kell egy 14 éves lánynak műköröm - amit 3 hetente cseréltet. És ki fizeti a révészt?).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A probléma az, hogy én és tán mondhatom, a mi korosztályunk, már valahogy az események többségével értetlenül áll szemben...Értetlenül és tehetetlenül. Csak nem hagy nyugodni a gondolat: a nagymamám nem ugyanezt érezte velem szemben ? És ugyanakkor azt is tudom, teljesen tehetetlen vagyok a történésekkel szemben - mert ugye egy fecske nem csinál nyarat...
      Megyünk végzet felé - mert el kell hogy jöjjön előbb-utóbb.

      Törlés
  2. Felelős önkormányzat, s nem akarok ünneprontó lenni, de a városnak az idegenforgalom bevétel, szóval a kettő együtt, vagy remélem inkább a felelősség.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el, bonyolult ez...Mindenki megpróbálja(ná) egy vitában a maga igazát bizonygatni - és mindig az erősebb győz. Szinte sosem az okosabb....

      Törlés
  3. Noha semmi közöm a fenti intézkedésekhez, de büszke vagyok a város szülötte lenni, hogy ők ezt meg is tudják valósítani!
    Felénk egy ismerős mesélte, aki tk. az év végén ezen durranós-csillógós-villógós dolgokat is szállított ki magánszemélyekhez... kilószámra (!) Hány 100 vagy 1000 Eu értékben... elképesztő...

    Apropó vadludak. Ma a Chiemsee-nél több száz példánnyal találkoztunk egy levágott kukoricás földjén. Ennyit itt még nem láttam. Megpihenhettek, mire visszafelé jöttünk már nyomuk sem látszott.

    Alapból egyetértek a névtelen kommentelővel (lufi, műköröm co.), mert valóban vannak dolgok, amik nem hogy feleslegesek, de gyakran károsak is a környezetre, önmagunkra. Ugyanakkor nem lehet éles határt húzni, hisz kérdem én jártak az ő elődei kézápolásra? Bizonyára elődeink is így vélekedtek dolgokról, ételekről, melyek nekünk ma már természetesek. Egyre többször jut eszembe talán nagyanyámék (vagy az ő nagyanyáik) is gondolkodtak e hasonlóképpen e témában, mint ma én? Pedig még előttem van (remélem) jó pár év, ami még tartogathat meglepetést. Azt is remélem, hogy csak a jobbik fajtából.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egyre többször jut eszembe ilyen-olyan hétköznapi történésről a nagymamám és az ő kora (1900-1968)Csak két dolog: mi (szerencsére) nem éltünk meg/át két világháborút, ő igen. De nem is ez a lényeg. Valahogy annyira felgyorsult körülöttünk minden, hogy ő és kortársai sokkal békésebb, nyugisabb életet élhettek - dacára a két háborúnak. Annyi minden megváltozott, hogy nem is lehet már lassan hasonlítani két ember élet-lehetőségét/körülményeit, s emiatt gondolkodásmódját cselekvéseit a másikéhoz. Ám az az érzésem, hogy a történésekbe túl sok beleszólásunk nincs. Valahogy "sorsszerűnek" érzem. Az emberiség története sors-szerű. Nem tudok rá jobb szót. Valahol, valahogy "meghatározódott" és bekövetkezett. Gondolj a számtalan kipusztult népre majákra, aztékokra, huculokra, sumérokra, stb...
      Egyek vagyunk a sok közül, csak nem akarjuk elhinni.... A mi bűnünk azonban (ellentétben a felsorolt régi népekkel), hogy szép lassan tönkretesszük a Földünket. Megjön érte a büntetés, ebben biztos vagyok. Előbb, vagy utóbb. És meg is érdemeljük.
      Kezdődjön újra minden elölről.

      Törlés