2019. május 18., szombat

Hearst as nit wia die Zeit vergeht

Bocsánat... Ezt most "csak úgy" magamnak.... Emlékül... Emlékeztetőül.
Mennyi szép pillanat volt az életemben - hihetetlen.
Milyen öröm  meghallgatni egy-egy  zeneszámot, ami valószínű csak nekem mond bármit is.... Milyen kedves emlékeket idéz  fel...Hálás vagyok ezekért a percekért....
Nem tudom (kedves kortársaim) ki hogy van vele - még sosem kérdeztem senkit - de nekem mostanában vannak ilyen múltba-nyúló, a szépet visszaidéző pillanataim. Mintha sokasodnának... Tán mert a mában nem találok "annyi" örömöt ? Vagy mert az idő - mint mondják - megszépíti az emlékeket ?
Akármi is a helyzet, én tényleg sokszor érzek hálát a sorsomért/életemért, beleszámítva a sok nehézséget, bajt, bánatot. Az egyenleg vége mégis mindig az, hogy jó volt élni !

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése