Vasárnap délutáni képek

Minden délután  - mint anno a zárdában, vagy kolostorban élők - kerengőzöm az udvarod. Körbe körbe.... És minden nap újabb és újabb kis virágnak örülök. Legalább a természettől kapok valami szépet !

Ezt meg egy barátomtól kaptam, ő ezt látta az ablakából:

Szomorú....

Ilyent se hallottam eddig: 
https://www.idokep.hu/hirek/elparolgott-a-zivatarok-csapadeka-a-szaraz-levegoben
Szóval már az eső sem akar erre a fertőzött, koszos, tönkretett Földre lehullani.

Mit lehet csinálni az öreg mesekönyvekkel ?

Nem értem, hogyan történik ez, de mostanában kétféleképp múlik nálam az idő. Ha a gép előtt ülök, egy óra = öt perc, ha valamit csinálni kell, az nagyjából annyi időbe kerül, mint régen (vagy mondjuk fél éve) de ha valamit ki kellene találnom, az nehéz ügy.

Töröm a fejemet és amikor a fejemben az ötletet „megszavaztatom” – nincs teljes egyetértés. Terrorizálnom kell néha magamat. Első számú ellenségemé vált a „AGÉP” – mert csak kattintgatnom kell ide-oda, már a billentyűzetet meg az egeret is lassan le kel cserélni, annyit hibáznak a sok használat miatt (hmmmm… hogy fogom ezt megoldani ?)

Szóval kattintgatok és semmivel se jutok előbbre (magamban, magammal).

És akkor tegnap azért jött egy ötlet, amit kivételesen meg is valósítottam. Van nagyon sok réges-régi mesekönyvem. Gondoltam, megkérdezem itt, hátha van valakinek bármilyen ötlete, hogy mit lehet csinálni ősöreg mesekönyvekkel manapság. Tud-e valaki pl. régi mesekönyv gyűjtőt ?

Sajnos én még mindig ott tartok, hogy szemétbe nem tudom dobni azokat a könyveket, amiből Nagymamám, Anyám olyan sokat olvasott nekünk és amit én is a szó szoros értelmében helyenként „rongyossá” lapoztam. Még az is lehet, hogy ezek közül néhány tán Anyám mesekönyve volt, hiszen látszik, hogy a borítója újra-köttetett, nem az eredeti….

Na, most lefotóztam párat, ide beteszem, ha valakinek bármelyik megtetszik, írja meg, félreteszem és ha majd el merek menni a postáig, akkor elküldöm.

Mert így talán meg tudom óvni a pusztulástól.

De, az is lehet, hogy mint mindennek, a könyveknek is meg van(volt) írva a sorsuk. Használták őket és egyszer csak eldobják… már nem kellenek és nem fontosak…

(………………………. az utolsó két szót törölte a szerző)

Tehát néhány db. a mesekönyveim közül:

Hallgasd/nézd VÉGIG !

Ma nincs jó kedvem...

(....miért, mitől is lenne ? )

Rab Zsuzsa: A magányos

A magányosnál nincs esendőbb.

Mindig le kell valahol tennie

magánya batyuját.

És amikor újra fölveszi,

kétszerte súlyosabb:

cipeli benne szégyenét is.

Azért csak elmegy – barátaihoz.

Már átestek az első hogyvagyon.

Bedönti hidegét az ólmelegbe.

Leül. Mint egy sötét csomó.

Felhorzsolja idegensége

a sima levegőt.

Most…kiszakad belőle végre,

hogy ő…. hogy így… De felnéz –

és rámered

egysége biztos rácsai mögül,

iszonyú messziről,

a férfi- nő- és gyerekarcú

háromfejű szobor.

Háromfejű közöny.

A gyerek csupa szemrehányás.

- Játsszunk ! Igazá-án !

- Majd. Azután.

„Mikor megy el ?” A csöndben

a háromhangú kérdés

duzzad, érik, mindjárt lecsöppen.

Itatja máris a szivacs,

a jólneveltség:

- Azért …. ne siess még !

… siess …ne siess…

Már benne repes.

Tuszkolná ki a fészek.

Meglátja a sarokban batyuját.

Mért hozta ide ?

Nem érti az egészet.

Siet a hegyi szélben.

Süti az arcát.

Mint a szégyen.

Ropog a hó

elárvult léptei alatt:

Maradj magad ! Maradj magad !

Facér kutyák kísérik el hazáig.

Marasztalják a kapuban.

Sokáig

közöttük álldogál.

Aztán egy almát tör ketté nekik.

Ha már mást nem talál.

2020.03.25. se jobb, mint a tegnap....

Abban reménykedtem, hogy ami tegnap felolvadt, mára eltűnik. Nos, csalódnom kellett...Így esett ma 8-kor és gondolkodom, érdemes volt-e letakarítanom kora reggel a járdát...

Madáretető I.

Macskalépcső

És akkor megnéztem a met.hu-t és arra gondoltam, nem elég nekünk ez a Corona, akkor most még ilyen időjárással is kell számolni ?
Ki bírja ki  a tizenfokos "ugrásokat" ?

2020.03.24 reggel

Hát tényleg már csak ez hiányzott !

Petárda

Komolyan mondom, megbuggyantak az emberek. Most, este 8 - valaki itt a Zsolnay negyedben nekiállt petárdázni. Amúgy is utálom, de most úgy felhúztam magam, hogy azt hittem szétdurranok. Persze, tudom kár volt, de ha száz évig élek, megérteni akkor sem fogom, hogy erre kinek és miért volt épp most szüksége ?
Tényleg valami baj van "ott felül" egyeseknél....

Amúgy meg...szakad a hó... hát ez se hiányzott....

Kis csodák

Ma délután verseket olvastam...Ez egy közülük:

Garai Gábor – Kis csodák

A várva várt nagy csodák, többnyire
- mire beteljesednek -
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,
akár a kígyóbőrt, és nem marad más,
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei,-
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak
- közönyös füst- virágok -
és az
"ennyi csupán az egész"
görcsös kérdőjele
?
kunkorodik fel egy
keserves ásításban.
De áldottak a hétköznapi csodák,
a váratlanok, a gyermekiek.
Egy idegen asszony fagylaltot vesz
neked, az idegen kölyöknek,
s mire megköszönnéd,
eltűnik a tömegben;
fejed fölé hajlik egy katona-orvos:
azt mondja, beteg vagy, pedig,
tudja, pihenni vágysz csak;
feléd röppen egy lány, és nyomban elszáll,
csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha...
Az áldott kis csodák
holdjai békén elúsznak előtted;
s ami a lélekben marad,
az már csupa csend, vagy fényes duruzsolás,
gyöngéd hullámverése apályos tengereknek.
Mert szép a szenvedélyek villámló vihara,
de még szebb embernek maradni
vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött,
hálát adva a jóért, amit csak
önmagunkkal tudtunk viszonozni,
önmagunkkal:
gyermeki vágyainkig
lemeztelenítve:
egy elkésett
köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban...
- míg emlékké szilárdult
a mámor, mint a kristály,
hogy tűhegyére holnapunkat felépítsük megint,
mint rádió-adót ringó talapzatára;
hadd szórja szét a hanggá
duzzasztható hullámokat:
- Élek még, itt vagyok,
és újjászületek naponként!
És:
- el ne hagyjatok,
én is veletek maradok örökre.

(Csak én látom az árvácska  "arcát" ?)

Még ez is....

........én ugyan nem éreztem.... 
Hát nem elég a baj enélkül is ?

Többen érezték a Dunántúlon azt a földrengést, mely reggel 6 óra 24 perckor pattant ki Zágrábtól 7 km-re északra, 10 km-es mélységben.

A rengés a Richter-skálán elérte az 5,3-as magnitúdójú erősséget, de a Kövesligethy Radó Szeizmológiai Intézet szerint 5,6-os volt az erőssége.

A földmozgást idehaza Nagykanizsán, Kőszegen, Pécsett, Marcaliban, Komlón, Barcson, Zalaegerszegen és Pakson is érezni lehetett.

Fél órával később, 7 óra 1 perckor egy újabb, 5,1-es erősségű, majd 7:41-kor 3,7-es, 9:04-kor 3,2-es, 10:11-kor pedig 3,3-as utórengés történt.

Játszótársak

A tegnapi baglyos-rókás képhez kaptam kommentben PZS-től egy videó ajánlatot - ezúton is köszönöm ! Annyira kedves, vidám, hogy megmutatom, legyen kellemes 3 perce minden ide tévedőnek !
A két állat nyilván együtt nőtt fel - mert másképp efféle "barátság" nem képzelhető el (szerintem).

Madaras

Ma elég sokat dolgoztam a kertben,  - sajnos az előszobában teleltetett virágokat is kivittem, s az előbb néztem meg a meteorológiai előrejelzést, erősebb fagy jön kedden - hát hozhatom vissza őket...
De nem is ez a lényeg, hanem a madarak. Miközben elvégzett munkámban gyönyörködtem a bejárati ajtó "rejtekében" állva, a még szép számmal meglévő cinkegolyókra madársereg repült. (Gondolom igencsak várták, hogy végezzek a kerti munkával.) Sokan voltak és CSAK verebek. 
A nap folyamán aztán többször is kinéztem, csak és kizárólag verebek jöttek. Igaz, a hidegebb napokban volt itt feketerigó, aki az almára jött - de semmilyen más madár nem mutatkozott. Én nem értem, még az általam nem túlzottan kedvelt cinkék se jöttek idén. Mi van itt ? Kipusztulóban a városi madárvilág ? 

https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2019/10/05/csokken-a-madarak-szama/

Találtam két jó madaras idézetet :

A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent. (Benjamin Button különös élete c. film)

Amikor a sasok hallgatnak, a papagájok kezdenek fecsegni. (Winston Churchill)

Ketten

Mit is lehetne egy ilyen kép alá írni ? Nem férnek ide a gondolataim... Vagy elég azt írni, hogy mindenkit szerethet valaki - ha szerencséje van?

Az élet hét szabálya

Nem tudom, a jelenlegi krízis-helyzethez illik-e az efféle  "lelkizés". Mindegy. Ezt találtam tegnap, és igenis van benne igazság...

És megmutatok egy szép, kivételesen jól sikerült képet, hozzátéve,  hogy tegnap láttam az első barna lepkét : 

Hát ilyen nincs...

De ! Van !

Kínáról ezek után nem csak a covid fog eszembe jutni, hanem ez a picurka kis ferdeszemű, a villámgyorsan mozgatott ujjacskáival. Na de hogy ez miképp működik, fogalmam sincs....

Öregnek lenni

Biztos van autentikusabb hely is, mint a nlc - ahol a COVID-ról írnak, de azért ezt a linket másolom be ide:
https://nlc.hu/eletmod/20200316/koronavirus-karanten-megelozes/

Csak egyetlen mondat ebből:

"....A közösségi oldalakon folyamatosan jönnek szembe az olyan bejegyzések, amik arról számolnak be, hogy az idősek egy jó része, akik a leginkább veszélyeztetettek, vígan mászkálnak a piacra, kommandóznak a buszokon, és láthatóan nem érdekli őket holmi koronavírus...."

A cikkíró Kun Gabi - ha jól nézem a fotóját, olyan harmincas lehet. Érthető, hogy nem sok fogalma van az idős emberek problémáiról. És  ő biztos segíti az anyukáját, meg az anyósát.

DE AKINEK NINCS SENKIJE ???????? Kérdezlek benneteket, mit tegyen az ?  Mert bizony nekem vannak ilyen ismerőseim. Se gyerek, se társ, se rokon. És még élnek és 70 fölöttiek.
És legyek őszinte, beszéljek magamról: nekem Istennek hála, nagy, jó, szép családom van. Fel is ajánlották, hogy mindent megvesznek-hoznak.
De az ember olyan nehezen és annyira nem szívesen KÉR !!!!
Értse már meg ezt a sok kedves kis fiatalka: KÉRNI A LEGNEHEZEBB DOLOG !

"Nekem a kérés nagy szégyen, adjon akkor is ha nem kérem...." ugye ismerős szöveg....

Hát valahogy így... Igen, még ha felajánlják, akkor is nehéz elfogadni - és én nem kérem, hogy értsék meg ezt a fiatalok, csak azt kérem, hogy 75 éves korukban jussak eszükbe. Akkor, amikor a gyerekeik a világ messzi vidékein élnek, amikor a családtagok, barátok is már hozzájuk hasonlóan öregek, akkor amikor ők is magányossá váltak.

Mert még ha ritkán beszélünk is róla, kedves fiatalok: öregnek lenni nagyon nehéz. Most meg különösen.  






Kép: https://www.mesecsokor.hu/cikkek/cikkek/ma-nem-divat--oregnek-lenni.html

Hurrá megtaláltam !

Annyira nem tudom elviselni, ha valamit nem találok meg a neten ! Képes vagyok hosszú időt rászánni és szerfelett boldog vagyok, ha kutakodásom sikerrel jár !

Ugye tegnap kérdeztem az utolsó kép alatt, hogy ismeri-e valaki ezt a virágot ?

Hát nem nagyon tolakodtak jelentkezők…

És azért micsoda dolog, hogy ezen az úton megint találtam egy virágot (mint pár éve) és ennek se tudom a nevét.

Most, hogy kinyomoztam, rájöttem, hogy mi tévesztett meg, mi tett bizonytalanná  engem. Ezt a virágot ilyen bimbós állapotában még sose láttam. Kinyílva igen, nem is egyszer  !

Nem titkolózom tovább, tehát az alábbi képemen egy portland kutyatej  bimbós virága látszik.

Kinyílva ilyen:

Kép:http://www.aphotoflora.com/d_euphorbia_portlandica_portland_spurge.html

Egyéb érdekesség a kutyatejről: A kutyatej (Euphorbia) a kutyatejfélék családjának névadó nemzetsége közel 1700 fajjal. Nevét Numidia egykori királyának, II. Jubának görög udvari orvosáról kapta. A nemzetség további magyar megnevezései a Pallas nagy lexikona szerint: ebtej, farkastej, farkasfű, tejesfű, fűtej.

A mérsékelt égövtől a trópusokig terjedt el az Ó- és az Újvilágban egyaránt; a legtöbb Afrikában és Dél-Amerikában. Európában mintegy száz fajuk honos; ezek közül Magyarországon 37 él vadon.

Valamennyi faja fehér tejnedvet tartalmaz, a nemzetség erről kapta magyar nevét. Többnyire egyivarú virágainak nincsenek sziromlevelei, ezeket időnként a murvalevelekből átalakult ál-csészelevelek pótolják. A többnyire nem túl feltűnő virágok a beporzó rovarokat a bőséggel termelt nektárral csalogatják.

Valamennyi faja és a növény minden része mérgező; hatóanyagai a diterpének. Csípős ízű tejnedve hánytató, hashajtó hatású.

Mindig tanul az ember valamit. "Lélekajtós" olvasóm írt egy kommentet, amit ezúton is köszönök, s amiből kiindulva elkezdtem nyomozni, mi is a helyzet, akkor most ez a virág  mérgező, vagy se ? 

Akit érdekel a téma, itt a válasz:
https://borostyan.net/2012/12/20/mire-gyogyir-az-euphorbia-hirta-nevu-indiai-gyogynoveny/

No, már csak így van ez - az ember állandóan tanul valamit....

Sóshegyi tavaszi séta

Eléggé meguntam a megfázás miatti bezártságomat, boltba (emberek közé) a családom nem  akar engedni, de már nagyon ki-kívánkoztam a börtönből. Habár a náthából egy kis darabka  még mindig ragaszkodik hozzám, de ma ebéd után én voltam az erősebb, autóba ültem és felmentem kedvenc helyemre, a lapisi elágazóhoz, a sóshegyi kilátóhoz vezető útra. 

Sejtettem, hogy a hóvirágról lemaradtam, de akkor legalább dokumentáljam a mai állapotot - ez volt a cél. Bizony  csak kevés kinyílt állapotban lévő hóvirágot láttam, a zöme levirágzott, a hunyornak is nagyjából lejárt az ideje. (Viszont sikerült egy csodás közeli képet csinálnom.)  Az odvas keltike meg mintha le lenne maradva. Csak kicsikéket és viszonylag keveset találtam. A som nyílik ezerrel, és az északi oldalon volt májvirág és némi kankalin.

Az erdő még alszik. Madár alig szólt, egy helyen hallottam valami éktelen károgást, hát nem tudom, varjak laknak-e erdőben, de valami olyasféle kerregő hang volt... Nem láttam.
Szombat délután egy óra dacára igen sokan voltan fent, útközben is jöttek mentek az autók, a lapisi parkoló megint zsúfolásig tele volt, és az Árpád-tető felé vezető úton is sok helyen álltak (üresen) az autók - tehát a tulajdonosok valamerre ott csavarogtak a környéken. A Gilice fogadó parkolója is tele volt...

A Tripammer fánál viszont egyenesen tátva maradt a szám. Ha nem állt ott ötven autó, akkor egy se. Hogy mit kerestek ennyien ott, nem értem. Mert kicsit távolabb láttam medvehagymázókat, na de ennyi autó !! Mindig szoktak itt lenni, de most nem tudom, mi lehetett az oka ennek a tömegnek (hacsak nem volt valami rendezvény, amiről én nem tudok...)

Nos, jó volt a hegyen lenni (hát persze, hogy jó) bár hazaérve sajnos meg kellett állapítsam, hogy nekem már a másfél órás kényelmes, fotózgató séta is sok. Letottyantam a gép elé, megcsináltam a képeket (94 db-ot lőttem!) Ezekből  mutatok most néhányat. Aztán pihi a nap további részében...

Az út  egy részlete, amin sétáltam...

A medvehagyma még kicsi

A hóvirágok elnyílóban

Két jól sikerült kép az illatos hunyorról

Kankalinok

Májvirágok

Odvas keltike

A som közelről és távolról is gyönyörű

Ez valami zuzmó-féle

Mi ez ???

Az utolsó két képen van egy virág, aminek nem tudom a nevét. Valami pozsgás, a levelei után ítélve. Ha valaki ismeri, kérem írja meg nekem ! Köszönet előre is !

                                   KIDERÜLT  :-)     Portland kutyatej !