 |
| 1965-ben |
Nem múlhat el április 20 úgy, hogy róla ne emlékeznék meg. Róla, aki nincs bent egyik webkeresőben sem, nekem mégis életem legfontosabb személye/személyisége volt. Leírni is sok, 34 éve, hogy nincs...
Ma
120 éve született a Nagymamám. Az életem legmeghatározóbb részét vele
töltöttem, tőle láttam tennivalókat, cselekedeteket, melyeket ma is
alkalmazok/használok. Úgy főzök, úgy vasalok, ahogy tőle láttam. Volt benne
valami angyali türelem és jóság. Nem ismertem hozzá hasonló embert. Legalább
addig, amíg én élek, éljen tovább az emléke!
Nem
emlékszem, hogy ölbe tett kézzel láttam volna. Mint itt ezen a képen is, ha
mást nem, hát varrogatta a lyukas harisnyáinkat. S ha az sem volt, akkor az
imakönyvét vette elő…
És
igen, tudom, ez nem valami jó felvétel… de 1965-ben készült, elbújtam a buxusok
mögé, „titokban” fotóztam…És láthatod a kép szélén, elkopott az
igazolványtárcámban hurcolástól az elmúlt 55 év alatt…
 |
| Ilyen szép volt 18 évesen.... |
Ajándék, hogy voltak! Nem mindenkinek adatik meg. A jó nagymamákat sosem lehet elfelejteni! A türelem és a jóság - ahogy írod - nagyon meghatározó volt. Azt hiszem, nekem ez nem sikerül annyira. Ez belső érték, jó tulajdonság. Az én Mamám is ilyen volt. Amiből ma is profitálok háztartási vonalon, szinte mind tőle tanultam és bizony tudnék még kérdezni, ha lehetne! Isten nyugtassa őket! Az emlékük örökre megmarad.
VálaszTörlésMás volt az ő életük, és egyáltalán, az élethez való hozzáállásuk. Nem is lehet hasonlítani az ő életüket a miénkhez - ami részben kár. De visszagondolni rájuk jó és kell is.
TörlésMennyire igaz, ajandek,hogy volt! Megadatott nekem is ez az igazi jo nagymama. Nagyon sokat gondolok vissza ra. Emlekuk orokre itt lesz velunk.
TörlésAkkor Te is a szerencsések között érezheted magad. Egy életre meghatározó volt jelenlétük a gyermekkorunkban.
TörlésSokszor a nagymamák többet, jobban, gondosabban tudnak foglalkozni a gyerekekkel, mint a szülők. Megvan már a tapasztalat is hozzá, és főként, ha már nyugdíjasok, nincs körülöttük az a rohanó világ, jut idő az emberi szóra, beszélgetésekre. Ha "100 évig" élnek még, akkor sem fogok tudni szüleimmel annyit, és olyan mélységben beszélgetni, mint nagymamámmal, hisz ők még most is a rohanó életmód mókuskerekében forognak, és, hát nem is ilyen az ő stílusuk...
VálaszTörlésTalán valóban az idő a legfontosabb tényező. Az időseknek tengernyi idejük van, és boldogan adnak belőle mindenkinek - aki kér.
TörlésVannak ilyen Nagymamák. Az enyém is olyan volt, ezerszer leírtam már én is, mindent tőle sajátítottam el és ugyanúgy, azzal a mozdulatokkal, módszerrel csinálom a tanultakat évtizedek óta, ahogy tőle láttam.
VálaszTörlésÁldott legyen az emléke minden Tündérnagymamának!
Olyan sokszor jut eszembe: miképp fognak a mai unokák emlékezni a mai nagyikra ?
Törlés(Ez egy költői kérdés volt - nem várok rá választ....)
Nekünk szerencsénk volt.
Pontos dátumra nem emlékszem, 60-as évek elején,közepén (?) - ő is (férjével együtt) panellakásba kényszerült költözni. (III.em.- lift =0 ) Nem panaszkodott "összezártságra",- vagy kijárási korlátozás miatti lelki panaszokra... ( és ne soroljam.) Ameddig tudott, olvasott, ( napi újságot) és tv-t is nézett. Szerintem különb dolgokat megélt, mint a gyerekei (szüleink) vagy mi, az unokák. (Utólag mondom - ma már - lehet, a több generáció együttélésének ( talán...) van egy olyan "előnye" ?- hozadéka (?)- ki-ki megtapasztalhatja ( idejekorán) milyen az a leépülés.
VálaszTörlés..és hozzáteszem: aki családban/dal él, soha nem ismeri meg az egyedüllét, a magára-hagyatottság keserű, vagy néha félelmetes állapotát.
TörlésEndinek : bár bizonyára tudja,- ( ill. mondom,mint 3 kiskorú unokával bíró nagyszülő...) - a nagyszülőkben is van bizonyos mértékű "bűntudat -féle. (?) - ha már saját gyermekeivel kevesebbet foglalkozott... (anno) - azt próbálja az unokákon bepótolni. ( Igaz, esetem "különleges" (?) - kb. 23 éve vagyok nyugdíjas... valahogy az "életmód" ( maga az élet) nem lassult annyira,sőt...(szerintem) a nyugdíjasnak is van "mókuskerék," -igaz, gyakran emlegetem,- ne akarjuk az egész világot "megmenteni," ( ill. mindenkinek a kedvében/ vagy kedvére járni...) Más : (szerintem) - az emlékezés ( bárkire is ) - életkorfüggő. (most csak pl. a gyerekekre értve) ( Igaz, erre Aranyosfodorka nem kért választ.)
VálaszTörlésÓó, de szép bejegyzés! És képzeld, ahogy a fotót megláttam, épp azt mondtam magamban, de jóóó kép, annyira szép, hogy a bokrok keretet adnak a hölgynek! Szóval nagyon is jó felvétel! Van benne valami igazán szép, művészi látásmód, meg bizonyára a szereteted ami megkapóvá teszi.
VálaszTörlésA legkedvesebb képem a nagymamámról, bár nem a legjobb, meg a legszebb, de én nagyon szeretem. Ezen a képen annyira "Ő" van. Nem csodálkoznék, ha egyszer felállna és (tán kicsit rosszallóan) rám nézne...
Törlés