Magyaregregy 2020 őszén

Borús volt egész nap az ég szombaton, de azért barátnőmmel nekiindultunk – mert már nagyon úgy éreztem, kifutok a „kikericses időből”. 

Aki esetleg emlékszik rá, több alkalommal is írtam, fotóztam a Magyaregregy felé vezető úton, a volt víztározóval szembeni réten – ahol elvileg sok kikerics lehetne.  (lásd: jobb oldalon a címkék között "Magyaregregy"-et) De újabban lekésem róla. Most is. Sajnos csak részben a késedelmem az oka, hogy nincsenek szép fotóim, mert változatlanul azt kell írnom, a kis rét elhanyagolt, egy része van csak lekaszálva, a buja, nagy fűben eltűnnek a kikericsek, ki se tudnak bújni – de ott, ahol kisebb a fű, ott is elvétve van csak egy-egy. Nem igazán tudom az okát – mert ha „csak az” lenne a baj, hogy elkéstem, akkor az elhervadt maradványokat kellett volna látnom. No de az se volt, ill. csak nagyon kevés.

Megálltam a "kikericses rétnél"....(A kerítés mögött a "halott" -1960-ban a zobáki bánya részére épült - mézesréti tározó.  Vajon miért nem lett abból egy szép pihenőhely ? Ja, tudom, valaki megvette és most "úgy maradt". Tán arra vár, hogy a telek-érték még magasabb legyen...) 

                            Csak érdekességképp: ilyen volt a tó 2007-ben....

                                     ... ilyen kép fogadott...

Magyaregregyen a várdombra barátnőmnek nem volt kedve felkapaszkodni, így aztán a völgyben jártunk egy kicsit,  majd kedvenc „Vén diófa” nevű presszómba mentünk (ahol törzsvendég vagyok, mert szinte minden őszön megjelenek ott egy sütizés erejéig ).

A Máré forrásból alig csörgedezik egy kevéske víz...

             A 'Vén diófa' étterem udvara, háttérben a vén diófa....

Aztán úgy döntöttem, hogy hazafelé jövet bemegyünk még a Zobák fölötti üveghutához, ahol barátnőm nem járt. No, ebből se lett semmi – mert az utat elállta egy hatalmas, kivágott fákat rakodó teherautó – még szerencse, hogy a keskeny úton kisebb nehézségek árán valahogy meg tudtam fordulni.

 

Háttérben a Hármas hegy csúcsa kicsit ködösen. Kár, hogy ezek a rút            villanyoszlopok elcsúfítják a szép képet....

Csodálatos az erdő – mivel a nap nem sütött és már késő délután volt, a fotóim messze nem adják vissza azt a látványt, ami a valóság.

Mire hazaértünk cseperegni kezdett az eső – így hát örömmel nyugtáztam, hogy szerencsénk volt, mert ha ez a víz közvetlen ebéd után érkezik, akkor neki se indulunk és lemaradtunk volna az őszi színorgiáról. 

Ez a Hosszúhetény előtti, kétszer is újraültetett cseresznyefa sor. Az alsó kép a 2007-es első kísérlet, ami nem sikerült. A később ültetett fasor (felső kép) szépen fejlődik.  Örülök, hogy ezek ilyen szépen megmaradtak - de én bizony még emlékszem az "őseikre" is, most találtam róla egy régi fotót:

Hej, de régóta járok ezen az úton....

Megtaláltam a cikket, mely a cseresznyesor történetéről szól: 

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/csoda-tortent-hosszuhetenyben/