Holnap már megint itt az ünnep-előjelző Luca nap. Lassan felhozom a fát a pincéből, előkeresem a díszeket. El kell készítenem az egyetlen (tőlem még elvárt) ünnepi sütit, a grillázsos ostyát. Bevallom, nem túl vidám érzésekkel gondolok az idei év végi ünnepekre. Legjobb lenne elhagyni, elhalasztani, elfelejteni….Gondolkodtam is, hogy idén kihagyom… aztán mégis meggondoltam magamat.
Kóborolva
a neten egy igen jó összefoglalót találtam, voltak benne olyasmik, amit még
sosem hallottam/olvastam.
https://netfolk.blog.hu/2012/12/12/luca_luca_szemunk_fenye
A
búza megvan, cserép és föld is akad – már „csak’” akarat kell, hogy elvessem,
már „csak” remény, hogy kibújását várjam a jövő év ígéretének.
Pár
éve ilyen volt a Luca-búzám, nagyon remélem, az idei sem lesz csúnyább:
Örülök, hogy lesz fád és búzád is!:) Ezek nélkül nem karácsony a karácsony! És a kolbász a padláson?:)
VálaszTörlésEz az ünnep valóban más lesz, sokkal csendesebb, furcsa érzelmekkel átitatott... Reméljük, a következő szebb lesz!
Sajnos, a padlásra már nem tudok felmenni, de a kóbi már jó helyen várja, hogy az asztalomra kerüljön :-)
Törlés