2020. december 4., péntek

Készülődés

 Előre teszem a képet, pillants rá, és ha bűnnek érzed – rögtön kattints, és navigálj el innen !



Ez ugyanis tényleg az, mármint bűn, a legújabb étkezési elvek szerint. De már olyan régen akartam csinálni és most végre meg is tettem. 

Először az adott körülmények miatt, (=háború utáni évek) kisgyerek-koromban, aztán később, életemnek egy meglehetősen szegény (mégis legboldogabb) időszakában, annyi különös, „semmiből” készülő ételféleséget ehettem, ill. készítettem, hogy az csoda. Régebben többször  csináltam nyalánkságnak ilyen vajkaramellát is. Tudom, hogy a net tele van mindenféle recepttel, de én most nem nézegettem, csak hipp-hopp összedobtam egy adagot, mindenféle méricskélés nélkül.
A cukrot megpirítottam, bele vajat, bele kevéske tört diót,  majd a masszát vajjal egy kicsit megkent fém tálcára öntöttem és amikor már majdnem teljesen kihűlt, kockára vágtam és gombócokká göngyöltem. 
(Az utolsó tavalyi dió-maradékot használtam fel. Idén nem tudom veszek-e a hagyományos, grillázsos ostyához, mert az ára a csillagokban van ! A piacon 3500.- Ft/kg-ért láttam a napokban.)
És már készen is volt a legalább két hétre elegendő nyalánkságom.  (Ha elég erős leszek és előbb meg nem eszem....) Nem tudom kiszámolni pontosan az árát, de garantálom, olcsóbb, mintha boltban vettem volna ¼ kg. karamellát.

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy anno a Nagymamám a húsleves (értsd: csontleves) zöldségéből a hétfői főzelékre nagyon finom fasírtot készített. Villával összetörte a levesben kifőtt zöldségeket, morzsával sűrűbbé tette, kicsit fűszerezte ezzel-azzal, majd tojással összeragasztotta és ropogós kis pogácsákat sütött belőle. Jó volt. 
El is határoztam, a héten esedékes kelkáposzta főzelékemre ilyen lesz a feltét, tekintve, hogy a levesem zöldsége itt áll második napja a hűtőmben…

Rengetegszer gondolok arra mostanság, hogy még megérhetem, életem vége olyan lesz, mint volt az eleje, a háború utáni években. Szekrényem alján őrzöm a „Semmiből valamit” címet viselő szakácskönyvet is. 
Hát szép csendben felkészülök….







6 megjegyzés:

  1. Csupa jó ötlet, amiket írsz, csinálsz! Ismét divatba jöttek a zöldséges fasírtok és nagyon finomak! Zabpelyhet szoktam tenni hozzájuk, mert az jól felszívja a nedvességet - iga,z a morzsa se rossz! Ezek mindennél egészségesebbek és az ember nem is vágyik a sok húsra. Pontosabban, ahogy múlik az idő, egyre kevésbé. A kamaszoknak sok kell!:)
    A karamell isteni lehet! Van nekem is vagy öt receptem, de még nem próbáltam ki. Félő, hogy ki fogom!... További jó készülődést!
    Melegszik az idő, menj ki egy kicsit fotózgatni is, amíg lehet!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Készülök holnapra, reménykedem igazat mond a met.hu. Nagyon vágyom már ki, a sok borús nap után.

      Törlés
  2. Püff neki!Már irigykedtem,hogy kacsa-vagy libatöpörtyű...de ez se kutya!
    Én mákot vagy napraforgómagot szoktam beleszórni,ha nincs kéznél dió.Éppen a napokban csináltam.
    Anci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó ötlet - a napraforgómagot is el tudom képzelni és most jutott eszembe, hogy tán összetört földimogyoróval is lehet a diót pótolni.

      Törlés
  3. Na,ja!Még az sem baj,ha sós pörkölt a mogyoró,most úgyis nagy divat a sós karamella.
    Anci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, azzal se lenne rossz de én a natur mogyit szeretem/veszem.(Metro-ban van mindig, 1 kg-os kiszerelésben)

      Törlés