Meghívtam a barátnőmet egy lángosos vacsorára. Olyan régen ettem, és ugye "jobb ízű a falat ha mindnyájan esznek"....
Nem egy mestermunka, gyors is, olcsó is. Most csak egy bajom volt, hogy bizonyos "fázisfotók" elmaradtak. A kiszabdalt nyers tészta felét tálcára téve bedugtam a fagyasztóba - jó lesz az máskor. (Itt jegyzem meg, a felolvasztás módszere fontos: reggel kell kivenni a fagyasztóból, nedves kendővel kell letakarni és akkor délre, nem csak felenged, hanem még meg is dagad, lehet sütni, olyan, mintha akkor készült volna a tészta).
No, szóval a gyúródeszkán látható mennyiség fele ment a fagyasztóba, a másik felét kisütöttem, sajttal megszórva, tejföllel meglocsolva igencsak hamar eltüntettük. Maradt kettő. És akkor jöttem rá, amikor leszedtem az asztalt, hogy hopp, nem készültek képek. Nos, ezért aztán csak annyi kép van, amennyi...
A lángos viszont finom volt és a közben/utána zajló beszélgetés is nagyon jólesett.
Liszt, tej, élesztő, víz, só - ennyi kell hozzá. Meg olaj a sütéshez.
És ma reggel jött a meglepetés:
Többször kéne barátnődet meghívni olyan jó olvasni mikor jól érzed magadat! A lángosod guszta, én is gyakran készítek 2-3 nappal ezelőtt is vacsorára bedagasztottam 25 dkg lisztből amiből 5 db lett ebből kisülve 2 db mélyhűtőbe landolt:)
VálaszTörlésNagy igazságod van - de nem könnyű (évtizedeken át) egyedül élni és épp emiatt nem könnyű mindig vidám dolgokat írni. Igaz, rossz percekben tán "be kellene fogni a számat"...A lángos lehűtése jó megoldás, mert 2-3 db-ot képtelenség készíteni.
Törlés