Amikor az ember szomorú, amikor teljesen sötéten lát mindent és a remény leghalványabb szikrája sem világít, akkor is kell(ene) valami, ami továbbsegít keddről szerdára...aztán csütörtökre...
Ha már felébredtél...
...De napok óta nem találok semmi ilyent.
Egész életemben - eddig - mindig úgy volt, hogy ha elvesztettem is valakit, valaki más mégis mellettem maradt. Eleinte ember helyett ember, aztán ember helyett kutya, aztán kutya helyett macska. És most, ha a macska is elmegy, egyedül kell várnom... ....hogy akik elmentek, eljöjjenek értem is.
:-( G. Nagyon sajnálnám, ha a macsek elmenne :-( De még akkor sem kell egyedül maradnod! Legyél ideiglenes befogadó! Nem Neked kell állnod az esetleges állatorvosi költséget, az egyesület/alapítvány ha kell, az élelmezését is vállalja... Én, ha nem lennének Zsaciék és az ideiglenesek, talán fel sem kelnék az ágyból... És vannak ideiglenes befogadóra váró - már nem fiatal - kutyák, akik nem igénylik az órákig való sétát, és az altpiavényi kennel helyett megváltás lenne egy meleg családi fészek addig is, amig végleges gazdihoz kerülnek...
VálaszTörlésNem tudom, akarok-e még valakit (bárkit vagy bármit) közel engedni magamhoz. Minden veszteség fájdalmas.És én nem tudok "időszakos" szeretni senkit se.Lehet persze, hogy ez önzés... de egyelőre úgy érzem, jobb nekem már teljesen egyedül maradni.
TörlésG. Azzal az állatkával, akit ideiglenesen befogadnál, csak jót tennél... és önzetlenül! hiszen nem csak Rád hárulna a felelősség, ha nem tudnád ellátni, visszaadhatnád az alapítványnak. Persze elfogadom azt is, hogy nem akarsz azért tenni, hogy ne maradj egyedül. De akkör ez a döntésed, ezen lelkizni lehet, de az önsajnálat nem sokat ér... Amig felelősséget tudsz vállalni egy másik élőlényért, és vállalsz is, addig nem maradsz egyedül...
TörlésValószínű igazad van. Egyelőre nem akarok senkit magam mellé, mert elegem van a veszteségeimből. És tudom, egy "idist" is megszeretnék és akkor az lenne a bajom, hogy gazdára talál. Nem, egyelőre maradjak csak egyedül...És nem fogok itt nyavalyogni állandó jelleggel. (Hisz eddig se csináltam, vagy csak ritkán, pedig voltak rossz napjaim rendesen...)
TörlésNagyon sajnálom a cicusodat, van egy kis remény azért a gyógyulására? Nem olyan régen tettél fel egy aranyos fotót ahogy aludt. Reménykedjél ne add fel!
VálaszTörlésSajnos, nincs remény - csak idő kérdése minden.Nincs miben reménykedni.
Törlés:(
VálaszTörlésIgen...szomorú percei az életemnek....
TörlésNehez mit mondani,vagy tanacsolni is ilyenkor. Csak annyit szeretnek,hogy fajdalmadban egyutterzek! <3
VálaszTörlésKöszönöm, és tudom, hogy senki nem tud segíteni. Hacsak nem a Jóisten - mert minden nap azt kérem, altassa el szegény kis cicámat, ha már nagyon, nagyon rossz neki az élet....Félek attól, hogy nekem kell majd kimondani azt, hogy "legyen vége"....
Törlés