A Gyükés, az "én Gyükésem" - nekem már mindörökké kedves marad. Évtizedekig jártam oda a kutyáimmal, s bármikor, ha visszamegyek jó ezekre a régi emlékekre visszagondolni.
Most egy ismerősöm kérésére a hajdani szomszédom telkén álló öreg tölgyfát fotózni mentem, de már az elején meglepődve tapasztaltam, hogy az út kiszélesítve, kitisztítva várja az arra sétálókat. A (volt) telkemhez érve ráadásul láttam, hogy nincs ám ott vége, kanyarog felfelé a szépen rendben-tartott út. Nosza, elindultam felfelé. Kiértem egy jó meredek tisztásra, melynek felső végében egy pici házikó állt. Oda is felmásztam és megállapítottam, hogy ilyen pompás kilátás a város K-i DK-i részére valószínű legközelebb csak a Kis-kilátótól van - ami érzésem szerint nem is lehet innen túlontúl messze.
Ezt a telek fölött áthúzódó villanyvezeték miatt gondoltam, ugyanis anno (ezer éve) történt itt egy fura baleset. Amikor a kilátó melletti sziklás domboldalból startoltak a tandemernyősök, az egyik felakadt a villanydrótba. (Ez a villanydrót vitte az áramot a vidámparkba.) Ott lógott, míg jöttek az áramszolgáltató emberi és áramtalanítás után leszedték valahogy a pórul járt alakot. (Mi meg az alsó rétről néztük a mentési akciót...hej, de rég volt.Évtizedekkel ezelőtt...)
Szóval megcsodáltam a szépen megtisztított domboldalt, meg a házikót a meseszép kilátással, és elindultam lefelé, hogy még sétáljak kicsit. Megnéztem a csöppnyi csemetéből óriássá nőtt ezüstnyárat, s alig haladtam el mellette, a közeli bozótosból csörtetést és fura hangokat hallottam...Ami érzésem szerint vaddisznó röfögés volt. Megállt bennem az ütő... egy ideig lépni se mertem, de aztán a hang, meg a disznó eltávolodott és megkönnyebbült szívvel mentem vissza az autómhoz.
Lefelé jövet még készítettem egy képet az általam ültetett és most már hatalmassá nőtt gyönyörű fenyőről, egy kutya nyugszik alatt - azt hiszem régebben már megírtam szomorú történetét, most inkább nem mesélek róla...
|
A középső az "én utam" |
|
A hajdani kert-bejáratom előtti "parkoló" |
|
Képek az öreg tölgyről 2007-ből és 2021-ből |
|
Felfelé a dombra... |
|
...és fent ez a látvány fogadott |
|
Gyükési bánya, István aknák, Hármas hegy |
|
Közelebb Rigóder távolabb Budai vám |
|
Járt erre valaki pónilovon ??? |
|
Szeretem "elcsípni" a repülőket |
|
Soktörzsű öreg hársfa |
|
Elég messze voltam még az autótól, amikor jobbról, a sűrűből hallottam a röfögést... |
|
Nagyra-nőtt ezüstnyár |
|
Annyira szeretem a vadrózsát ! |
|
Vékonylevelű bükköny |
|
Az idén elfagyott akác szánalmasan erőlködő ágai.... |
|
Balról az öreg tölgy, középen az én szépséges fenyőm. Tán fél m-es sem volt, amikor elültettem....
|
Jó volt itt lenni most is. Én még soha nem jártam a Gyükésben úgy, hogy azt ne "jónak" éreztem volna. Még úgy is, hogy azok az emlékeim, melyek oda kötnek, egyre halványodnak és távolodnak...
Én azt hiszem az emlékeid nem halványulnak, ellenkezöleg. Avagy tévedek?
VálaszTörlésPedig sajnos így igaz.... Van sok minden, ami megmarad, de bizony olyan is, ami elfelejtődik, néha részlegesen, mert előbb-utóbb felbukkan, de van, ami teljesen a "múlt ködébe vész"...
TörlésMa voltam a gesztenyésben, lefotóztam neked (!) az ezerévest. Fogok írni is róla, de ha megírod az emilcímedet, küldök + fotókat. Az én címem: aranyosfodorka@gmail.com
A "koronafürt" szerintem más:egy bükkönyféle,a kaszanyűg.Gyerekkorom emléke:úgy beleragad a kaszába a szára,hogy le kell szedni róla kézzel.
VálaszTörlésAnci
Igaz ! Vékonylevelű bükköny a helyes. Köszi ! :-)
Törlés