De a maiban sajnos ezt olvastam:
Lelketlenség
A védett madarak elpusztításával kapcsolatban olyan „apróságokon” mint lelövés vagy mérgezés már meg sem lepődünk, de mindig van új a nap alatt! Május 29-én a délelőtti órákban Komlóról hívtak bennünket azzal, hogy az egyik kukában madárfiókákat találtak. A konténerbe hajított öt fióka közül egy már elpusztult, de négy még életben volt.
Mint később kiderült, egy házi rozsdafarkú fészekaljtól akart megszabadulni a lelketlen elkövető. Sajnos még további három fióka sem érte meg a nap végét, ezért csak egyetlen fiókának van esélye az életben maradásra (a megtaláló vette gondozásba).
Az az ember, aki a kukába dobta a neki valamilyen oknál fogva útban lévő fészekaljat, vajon milyen lelki kényszer alatt cselekedett? Csupán egy telefonjába került volna felhívni bennünket vagy a nemzeti park illetékeseit, és megoldottuk volna a problémáját. De neki így volt kényelmesebb! Egy társadalom erkölcsi színvonalát az határozza meg, hogyan viszonyul az állataihoz (Gandhi után szabadon). Az eset kapcsán elgondolkodhatunk azon, hogy jelenleg Magyarországon hol tartunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése