Valamiképp csatlakozik ez a cikk is a tegnap írthoz. Engem már olyan nagyon nem érint - na de itt vannak a családom ifjú tagjai. ...
Bizony gyakran elgondolkodom mostanában, mi vár a ma 4 évesre, és a többi csöppségre, vagy akár még az apjukra-anyjukra is...
Kép:https://www.ilnordestquotidiano.it/ |
Mindennek van határa, miért nem lenne ez érvényes a minél több után futásnak is.
VálaszTörlésA fák sem nönek az égig mondták mindig találóan.
Érdekes módon, épp ma egy nagyon jó kis filmet láttam a tv-ben, ami azzal foglalkozott, hogy MUSZÁJ lesz változtatni bizonyos dolgokon/szokásokon az emberiségnek, ha életben akar maradni.(Legalábbis egy része...) De valahogy senki se akarja ezt elkezdeni...
TörlésEz elég szomorú és akik tehetnének ellene, nem törődnek a jövővel, csak a jelen gazdasági előnyei érdekli őket, a következményekkel nem foglalkoznak, hiába a sok figyelmeztetés. Nem is értem, hiszen nekik is vannak gyerekeik, unokáik. Ez nem is szomorú, hanem inkább dühítő! Nagyon kevés az, amit eddig az emberiség tett a jövő nemzedékért. :(
VálaszTörlésAhányszor a téma szóba-kerül, számon-kérem magamon, hogy én mit teszek - a megmaradás ellen és/vagy érdekében. És miről lennék képes lemondani, hogy x évtized múlva is élhető legyen ez a bolygó ? Nem járhatnék autóval, nem fűthetnék gázzal - mindig ez a kettő jut szembe. Mert ezen felül olyan takarékosan élek, ahogy ma egy magyar kisnyugdíjas csak képes. Őszintén mondom, nem tudom, miképp fog megtörténni ez a dolog (értsd: életmód váltás) - de vannak kétségeim. Nem lesz egyszerű. Mindig valami irgalmatlan pofon kellett az emberiségnek, hogy valamit változtasson a szokásain. A klímaváltozás a "pofozkodás" kezdete. (Szerintem)
Törlés