Téli vers

Naszóval leesett...az idei első...és én nézelődhetek az ablakból, míg el nem tűnik... Nyilván emiatt jutott eszembe ez a vers, régesrégi kedvencem, olyannyira szerettem, hogy ezt anno még kívülről is megtanultam - holott már nem iskolás korban találkoztam vele. Azóta leszoktam erről a jó tulajdonságról - kár... De érdekes módon ezt azért kisebb megszakítással, gondolkodással majdnem végig fel tudtam idézni. Úgy emlékszem, a blogban nem szerepel, ideje, hogy megörökítsem. Hátha jövőre még annyi se fog eszembe jutni belőle, mint idén...

Alekszandr Puskin: Ördögök

Gyűl a felleg, száll a felleg,

búvik fenn a holdkaréj,

záporoznak sűrű pelyhek,

zord az ég és zord az éj.

Szánon szűz havakba vágunk,

cseng a csengő: csin-csin-csin...

Szörnyű út ez pusztaságunk

láthatatlan utain.

- Hajrá, hajts!...- "Uram, hiába,

nem bírhatja már a ló,

elvesz itt szemem világa,

vág a szél és vág a hó.

Nincs út, és nő a hó a széllel,

erre balszerencse vitt,

s most a rossz lélek vezérel,

az kerget minket itt.

Nézd, most csúf száját kinyitja,

köp, süvöltő hangot ad:

nézd, a mély felé taszítja

most a megvadult lovat.

Most előttem - megnagyítva -

útjelző gyanánt kinyúlt,

aztán villant, mint a szikra,

pattant és a ködbe hullt."

Gyűl a felleg, száll a felleg:

búvik fenn a holdkaréj,

záporoznak sűrű pelyhek,

zord az ég és zord az éj.

Állunk, hasztalan siettünk.

Néma csengőnk. Hogy havaz!

Áll lovunk...Mi az megettünk? -

"Vén facsonk vagy farkas az."

Nő a hóvihar vadulva,

szél zihál, a ló nyihog.

Nézd csak: ott van, ott les újra,

nézd, a két szem hogy lobog!

Száguld már a ló riadva,

cseng a csengő: csin-csin-csin...

S látom, már a rém csapatba

gyűl a puszta halmain.

Ártó lelkek száz alakban

(holdfényben dereng a domb)

ott kerengnek nagy csapatban,

mint a szélvert őszi lomb...

S mind danolnak megbomolva

és az ének oly fura...

Mire szól? Halotti torra

vagy boszorkánylakzira?

Gyűl a felleg, száll a felleg:

búvik fenn a holdkaréj,

záporoznak sűrű pelyhek,

zord az ég és zord az éj.

Rémek szállnak nagy rajokban

fel magasba - mennyien!

És a kín e vad jajokban

szétszakítja a szívem!

/Ford.: Áprily Lajos/

https://ripost.hu

És egy saját fotó: