Ebben a cikkben olvastam „Fruzsi” magasröptű” véleményt a témáról, s többek között ezt is:
„……….A készpénzes fizetést az alacsonyabb iskolai végzettségű, kisebb települések lakói részesítik előnyben.………..
………….Az, hogy ki milyen bőkezűen kerekít a kasszánál, szintén összefügg az iskolai végzettséggel, illetve a jövedelemmel: míg leginkább a nyugdíjasok azok, akik ragaszkodnak a tízforintosokhoz, és körükben jóval kevesebben vannak, akiknek nincs szüksége visszajáróra, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők könnyebben lemondanak a pénztárnál a tízesekről.”
Újra és újra – nem írtam róla - de egyre gyakrabban állapítom meg, hogy én, mint magyarország-terhe-szarkisnyugdíjasa mindenkinek terhére vagyok. Velem van a legtöbb baj, énnekem kellene leginkább orvos és bármiféle segítség és lám, még a koszos ötforintost se hagyom a bolti pénztárnál….
Hát gyerekek igaz. Tényleg nem hagyom. És ha nem tudjátok megbecsülni az öt forintokat, majd eljön az idő, amikor ráébredtek, az az öt forint hiányzik épp ahhoz, hogy meg tudd venni azt, amire szükséged van. Nem, nem amit szeretnél, amire szükséged van….
Ja, és azt hiszem némi közöm van ahhoz is, hogy te ezt érezhesd. Az "alapokat" a mostani életedhez én és a hozzám hasonló - zömében már föld alatt lévők "tettük le".
Azt pedig talán már sokan megbánták, vagy kezdenek rájönni, hogy másképp kellett volna....
Legfőképp a gyerekeket nevelni....
Én sem hagyok ott még 5 Ft-ot sem. Épp elég, hogy van két hely, ahol én is adok borravalót, a fodrász és az étterem, bár utóbbiba nem sűrűn járok. Mondjuk menünél nem adok, de, ha pl. barátokkal megyünk, és nagyobb a fogyasztás, akkor azért 1-2 száz forintot igen. Ezeken a helyeken valahogy kinézik az embert, ha nem ad. Tudom, nem kellene vele törődni... És láttam, már olyat, hogy hatalmas aranyláncos alakok 3000 Ft. borravalót is adtak. Van, akinek ez nem számít...
VálaszTörlésÉn sem adok. És nemcsak azóta, mióta nyugdíjas vagyok. Sohasem voltam bőkezű borravalós és hálapénzes. Emlékszem amikor az orvos egy kisebb műtét után bejött utánam az öltözőbe és a munkámmal kapcsolatban "beszélgetni" akart, de mondtam neki, hogy majd a kontrollon inkább, mert most fájok. Erre rámvágta az öltöző ajtaját és csak később esett le, hogy a hálapénzért jött. Hát nem kapott később sem. A munkám pedig nem érdekelte. :D Endinek üzenem, hogy én a fodrásznak sem adok, hiszen magánvállalkozó és annyit kér, amennyit akar. Étteremben igen, de nagyon szűken mérem. És semmi "okos" megoldásban nem veszek részt. Sajnos a kisebb szakipari munkák, vízszerelő, kertész, stb nem tudom kikerülni, mert a számlát nem ismerik. Sehol semmi visszajárót nem hagyok ott, igaz már szinte mindig kártyával fizetek és ahol nem lehet, ott szóvá teszem, hogy ez már mindenhol kötelező.
Törlés"Ifjú koromban" egy elegáns étteremben illett egy vasárnapi ebéd után borravalót adni (Pl.Pécs,Nádor) - de az az igazság, hogy túl sokat nem jártam étterembe - így aztán a ritka alkalmak "ünnep számba" mentek s ha minden jó volt, akkor nem sajnáltam némi borravalót. Őszintén szólva (igencsak elgondolkodtam) - de meg nem tudom mondani, mikor voltam utoljára étteremben. 3 évvel ezelőtt voltam lakodalomban - de ugye az más dolog, ott nem kellett fizetni, azt megelőzően pedig több évig sehol...Évek óta házhoz járó fodrászom van, már majdnem azt mondom barátnőm - soha nem adtam borravalót, tán el se fogadná. A mesteremberek ? a vízvezetékszerelő volt az egyetlen, aki nálam árt az elmúlt 5-6 évben (szerencsére más nem) - ő ugyan nem adott számlát, de régóta ismerős, lehet hogy sokat kért, nem ellenőriztem, de a munkát elvégezte, és kifizettem, amit kért. Szóval én csak háborgok a "borravalózás" miatt - de fentiekből kiderül, nem nagyon adok, részben mert alkalmam sincs, ahol adhatnék.
TörlésEz is egy olyan téma hogy "valamikor, valahol elrontottuk...."
VálaszTörlésFogalmam nincs, változhat-e ez majd az idők folyamán ? (Nem hinném - az ember ember marad...)