A forradalom előszele (?)

Szülői Hang

Sziasztok, örülök hogy eljöttetek, az én számaim szerint már több mint 40 ezren vagyunk. Így együtt egymásért, az oktatásért, a jövőért.

Először is köszönetet szeretnénk mondani, és elsősorban a diákoknak, hogy most már sokszoros kiállásukkal új szintre emelték az oktatásért való kiállásokat. Látszik, hogy tőlünk tanároktól az irányítás kevésbé fél, de tőletek még nagyon fél. Sokan vagytok, okosak vagytok, így veszélyesek a hatalomra. Hajrá diákok!

Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,

Tespedt tavat mely fenékig zavar?

Alázását ki oly bűnösen tűrte,

Lázad hát már az Élet alágyűrtje,

A tanitó, a legrababb magyar?

Ha itt a Szélvész, szivet elébe,

Ha itt az óra, verjen hangosan:

Szélvész verte, szép, nagy szivekre vár itt

Egy sötét ország, melynek páriáit

Nem mentheti már, csak Szélvész-roham.

S ha itt van már a szent, a várt Szélvész,

Köszöntjük ezt a zárka-nyitót.

Lelkünknek fényét ezer éve orzák,

Kapja meg végtén szegény Magyarország

A szabaditó magyar tanitót.

S hogy miért van itt a Szélvész? Hát mert elég volt! Elég volt, hogy 12 éve nincs oktatási minisztérium! Hol egy pap, hol egy fék-mérnők, hol egy orvos, hol egy rendőr irányítja a közoktatást. Hogy a kormány nem hajlandó őszintén beszélni az oktatásról, nincs egyeztetés, sőt a pedagógusok lettek az új ellenség, a bolis-libsi-gyurcsány-soros-migráns-brüsszel után. Hogy megoldások helyett az oktatásirányítás megfélemlít, leszalámiz, bűnbakot keres, példát statuál és kicsinál.

Vajon fölébred valahára

A szolga-népek Bábele?

Elég volt, hogy megbélyegeznek minket, oktatásban dolgozókat, mert kiállunk magunkért, méltóságunkért, tanítványainkért, szakmánkért, egy jobb oktatásért, az ország jövőjéért. Hogy a magát családbarátnak nevező kormány a gyerekeink iskoláztatására jóval az OECD átlag alatt költ, és nem foglalkozik az idősekkel, az elesettekkel sem. Így a lepusztult oktatás, szociális- és egészségügy miatt sokan el is menekülnek az országból.

Hogy tanítványaink iskolai terhei akkorák, hogy nincs idejük gyereknek lenni. A tanóráik és az otthoni tanulás időtartama több, mint amit a munka törvénykönyve a felnőtteknek ír elő. Hogy elnéptelenítették a pedagóguspályát és főleg a fiatalokat rémítik el tőle. A tanárpályát választók száma töredéke a nyugdíjba vonulóknak. Nem véletlenül: az országos átlagbér 500 ezer forint, ezt még a nyugdíjba vonuló pedagógus sem éri el, pedig nagy szükség lenne rátok, fiatalok, elhivatott tanárjelöltek, fiatal kollégák. Ti lehetnétek a szél, mely kisöpri a régi áporodott levegőt, s hozna friss szemléletet.

Hogy a sztrájkjog elvételével polgári engedetlenségbe kényszerítenek minket, aztán ők, akik lezüllesztették az oktatást, és lábbal tiporták munkavállalói jogainkat, azokat fenyegetik és büntetik, épp az oktatáshoz való jogra hivatkozva, akik ezt szóvá merték tenni, s ezzel pontosan ők sértik meg súlyosan gyermekeink, tanítványaink tanuláshoz való alkotmányos jogát.

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz

Végül egy erős akarat?

Elég volt abból is, hogy nap mint nap mint a nemzet naplopóiról beszélnek rólunk. Holott mi végezzük az EU-ban a legtöbb munkát a kollegák között a legkevesebb bérért. Hogyha be is ismerik, hogy gond van az oktatással - mert megtették az uniós pénzkunyerálás során -, azt csak a tanárok és a bérek problémájaként azonosítják. Mintha a NAT jó lenne, nem lenne gond a PISA eredményekkel, nem szakadna le a plafon, és sorolhatnánk tovább a dolgokat. Hogy úgy megyünk előre, hogy a diákoknak előírt követelmények még mindig a múlt század közepén rekedtek meg.

Gyalázatunk, keservünk

Már ezer év óta rokon.

Mért nem találkozunk?

Elég volt abból, hogy harcosan nemzeti hatáskörbe soroltnak tekintik az oktatást, míg a béreink emeléséhez a pénzt Brüsszelből várják - egyedül az uniós tagországok közül. Hogy azt hazudják, nincs pénz béremelésre, miközben százmilliárdokat költenek gigacégek megmagyarázhatatlan felvásárlására, de volt pénz a saját béreik hatalmas emelésére a tankerületektől egészen a miniszterelnökig.

Árpád hazájában jaj annak,

Aki nem úr és nem bitang.

Elég volt abból, hogy nincs semmiféle oktatási koncepció, stratégia, a kormány gyermekmegőrzőként tekint az oktatási és nevelési intézményekre, és ami a legszomorúbb: ezzel sajnos sokan egyet is értenek, megelégszenek vele.

Álljatok ki végre mind a gyerekeitekért! A mi gyerekeinkért! Követeljetek válaszokat! Hova tűnik a befizetett adótok? Miért kell duplán, triplán fizetnetek az ingyenes közoktatásért? Miért kell magántanárokat fizetnetek, osztálytermeket festenetek, saját pénzből gittelnetek a rosszul szigetelő ablakokat, miért nem látja el végre az állam a feladatát? Követeljük! Követeljük!

Sokszor elmondtuk, vannak akiknek mostanában esett le, de még mindig vannak, akik nem értik. Tudjátok, ki fogja hamarosan tanítani a gyerekeiteket? Ti! Te, te és te! Tíz év múlva a mai tanárok fele nyugdíjba megy. Kedves honfitársaim! Akinek egy évtizeden belül a gyermeke a közoktatásban lesz, vagy aki csak a jövőben tervezi a gyermekvállalást, annak most vagy mellénk kell állnia, vagy kezdjen el felkészülni a feladatra! Elsősorban a természettudományokra: fizika, biológia, kémia - a kölcseys szülők már ma elkezdhetik -, matematika, informatika, idegen nyelvek, mert nem lesz a gyerekeitekből orvos, vegyész, gyógyszerész, mérnök, közgazdász, informatikus.

Persze, ha ez nem érdekes, jó lesz a gyereketeknek egy kínai gépsor mellett, akkor menjetek csak tovább, előre! Mi viszont nem a saját, vagy a szüleink, nagyszüleink múltját képzeljük el a gyerekeink jövőjéül.

Fogadjuk meg miniszterelnökünk hétvégi intelmeit! Akkor kell a leghangosabbnak lenni, amikor az ország hatalmasságai el akarnak hallgattatni minket. Akkor kell egyenesen állni, amikor hamis vádakkal fenyegetnek bennünket. Akkor kell kiállni méltóságteljesen a hivatásunk, az oktatás mellett, amikor a vezetőink hazug indokok lázában vonaglanak, és büszkeségnek hívják. És akkor kell békét követelni, amikor mindenki a háborús észjárás logikája szerint cselekszik már. Kiállni, megharcolni az igazunkért egyenként, és egymásért egyaránt.

Mikor fogunk már összefogni?

Mikor mondunk már egy nagyot?

Kata, a parlsmentben van egy bajuszos ember, az szokott nagyokat mondani, nem? Néha ki is írja magára. Volt, hogy azt írta magára, hogy rendőrállam az, ahol a rendőr többet keres, mint a pedagógus. Mostanában valahogy ezt a definíciót nem szokta idézgetni. Valamelyik nap is beleállt egy csoportba, talán ... a labdarúgókba, hogy kis pénz kis foci, ez nem tetszett neki? Nem, a pedagógusokba kötött bele! Tisztességes pedagógus nem a fizetésétől teszi függővé a teljesítményét. Miért, a politikus igen? Persze a tisztességes szónak örültünk, csak nem biztos, hogy a politikusokkal kapcsolatban is ez fog eszünkbe jutni.

Versmondó lány, mondd el légyszíves még egyszer a két utolsó sort.

Mikor fogunk már összefogni?

Mikor mondunk már egy nagyot?

Múlt pénteken az oktatásirányítás átlépte az utolsó vörös vonalat is. Most, amikor papírunk van arról, hogy Magyarország már nem demokratikus állam, akkor álljon elénk az, aki ezért felel! Ne bújjon kis tankerületi végrehajtók mögé! Ki a felelős az aránytalan, a többiek elrettentését célzó kirúgásokért? A kölcseys diákok tanuláshoz való jogának veszélyeztetéséért? A három héttel ezelőtti megfélemlítő egyenlevelekért? Dezsőfi György igazgatóhelyettes leváltásáért? Van felelős? Vállalja a nevét, várjuk! Álljon elénk! Álljon elénk!

És van olyan a magyar kormányban, aki ért az oktatáshoz és döntéseket is hozhat? Ha igen, azonnal kezdjen az oktatás jövőjéről átlátható, széleskörű tárgyalásokat! A szakszervezetekkel, akiknek a sztrájk-tárgyalásokban még újabb időpont sem járt a kormánytól. Szakmai-, szülői- és diákszervezetekkel. Szóval: álljon elénk!

Eljött az idő, a várt Szélvész. Az oktatás nem kizárólag a pedagógusok, és nemcsak a diákok és a szülők ügye, ez minden magyar ügye. Nem az iskolákról van szó, hanem Magyarország jövőjéről. Vagy összefogunk, vagy mindannyian, igen, mindannyian, szemszíntől, testmagasságtól, kortól, nemtől, ideológiáktól függetlenül mind elbukunk. Egy jövő nélküli ország leszünk. Ezért kérünk minden ágazati szakszervezetet, hogy egyeztetve a pedagógus szakszervezetekkel lépjenek szolidaritási sztrájkba és tényleges munkabeszüntetésbe. A tömeges munkabeszüntetés az egyetlen nyomásgyakorlási esély a kormánnyal szemben. A jövőért, az oktatásért, az egyetlen esélyünkért.

És akkor

Holnap már minden a mienk lesz,

Hogyha akarunk, ha merünk.

Hiszen

Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek,

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.

Köszönjük, hogy meghallgattatok!