Legyen csak itt is megörökítve...

 ...hátha máshonnan egyszer csak eltűnik...

https://www.facebook.com/josephfelfoldiofficial

"...Van egy ország, ahol mindenki tudja, mi történik, de senki sem beszél. Ahol mindannyian érezzük, mi a baj, hogy mit rontunk el, de senki sem emeli fel a szavát. Ahol pontosan tudjuk, hogy kik a felelősök, de soha nem kérünk semmit számon!

Ez az ország a mi kis hazánk, Magyarország, ahol nincs diktatúra, nincs önkényuralom, nincs cenzúra, és börtön sem jár a szabad véleményért, az emberek mégis félnek, mégis hallgatnak.

Ebben az országban az ember úgy van vele, hogy jobb a békesség, a csend, meg amúgy is „a kutya sem sz.rik oda, ahonnan enni kap”, nem jó rosszban lenni a rendszerrel, nem kell feleslegesen szájalni.

Úgy alakult, hogy nálunk cenzúra nélkül is síri csend van, félrenézünk, hallgatunk minden disznóságról, úgy, mintha az nem is létezne.

Miért? Mert mindenki vár valamit a tűz közeléből. Mindenki mindenkinek a lekötelezettje. A média 80%-át megvette a kormány, s ők diktálnak a kulturális életben, így aki híres akar lenni, aki pénzt keresne, aki érvényesülni akar, az öncenzúrát gyakorol és kussol.

Így lett az enyészeté a művészemberek valódi értéke. Hiszen a művész, ha jól csinálja a dolgát, akkor tükröt tart, okos kritikát fogalmaz meg, elgondolkodtat, ösztönöz, példát mutat.

De mi van akkor, ha a művész elveszíti a hangját? Ha nem tud, vagy nem mer beszélni? Akkor az, amit csinál, az maximum öncélú magamutogatás, tartalommentes művészkedés, ami soha nem keverendő össze a valós művészettel.

Elfelejtettük már, mi is a valódi mélység. Milyen az, mikor a művész lélekben levetkőzik, kiadja magát, és akkor is vállalja ország-világ előtt a véleményét, ha annak következménye lesz.

Ma a bátorság nívója az, hogy ki mennyit mutat a testéből. A teljesítmény egy eredményes fogyókúra, egy nagy átalakulás. A minőség egy jó fotó. A zene egy jól megkomponált dallam egy semmitmondó szöveggel. Az irodalom a ponyva, mert a szabadgondolkodó író művei soha nem kerülnek fel a nagy könyvesboltok polcaira.

Ma a rendszer által szépen, csendben formált birka hadsereg élén vastagra tömött zsebű Bólogató Jánosok állnak. Lassan már fel sem tűnik. Ilyen a rendszer. Nincs ellentétes vélemény, nincsen lázadás. Nem merünk. Nem akarunk. Jól van ez így!

Ha valaki mégis megszólal, akkor egy ország egyszerre hördül fel. Ki félelemből, ki izgatottságából, ki haraggal, mert hát hogy mert bárki is véleményt formálni, hogy meri valaki kimondani, hogy amiben élünk, az úgy sz.r ahogy van....."

A bejegyzésnek ez számomra a fontos része, sem a cikk írója, sem a szereplők,  sem a "dal" sem a kommentek, sem a feltételezések nem érdekelnek...

Jó volt olvasni, hogy valaki leírta a gondolataimat.