Elveszíthetetlen öröm

Míg a testvérem mellett „ügyeltem” – olvastam. Szégyellnem kellene tán, de nagyon ritkán veszek könyvet mostanában már a kezembe - az információk és olvasnivalók a számítógépemről kerülnek a szemem elé. Nemrég egy idézetet keresve a „Száz vers” c. könyvet lapozgattam nagy örömmel, az évtizedekkel ezelőtt betett ki papírcsíkoknál kinyitva, mely csíkok a kedvenc verseimet jelölték. Az alábbi verset nem ott találtam, de nagyon tetszik, nem ismertem, itt próbálom magam számára megörökíteni:

Bodás János: Elveszíthetetlen öröm

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,

sok öröm van, elveszíthetetlen.

Van öröm, amely mindörökre tart,

nem árt neki szó, se tűz, se kard,

se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,

mitől a világ oly sokszor komor.

Van öröm, amely soha nem apad,

s ez az öröm: add másoknak magad!

Míg élsz, magadat mindig adhatod.

Adj szót, vigaszt, ha van falatot,

derűt, tudást, vagy békítő kezet,

mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted,

hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,

s meggazdagítva lelked asztalát.

Csoda történik: minél többet adsz,

Te magad annál gazdagabb maradsz.

A költőről itt olvashatsz: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/b-74700/bodas-janos-74C61/

https://www.budakalasz.hu/