Valakinek a szlovéniai útjaimról meséltem, s meg akartam mutatni azt a turistaházat, melyben életem legcsodásabb éjszakáját töltöttem. Persze hogy van róla saját képem, de gondoltam, tán találok a neten egy jobb/szebb felvételt, mint az én több évtizedes képem...
Hát találtam ...
És összeszorult a szívem...Persze utóbb elgondolkodva a dolgon, nem is tudom, miért hittem, hogy majd 40 év után egy turistaház ugyanolyan lesz, mint volt anno. Nos az én házikómhoz is hozzányúltak, és szomorúan állapítottam meg, hogy vagy a felújítás, vagy az idő múlása még az öreg fákat is eltüntette a ház mellől. Hogy a "szobám" megvan-e még, azt így kívülről nem tudom megállapítani, de valami miatt azt érzem, az is átalakult....
Hát már csak így van ez. Nem kell az emlékekről "új képeket" keresni, meg kell elégedni a fakulóban lévő, de mégis szívet melengető régivel.
És talán nem csak a fényképekkel ez a helyzet...
 |
| A múlt (1986) |
 |
| és a jelen (2022) |
Ami elveszett
Ha van hely, mit szerettél
- ház, kert, tanya – de elveszett,
ne keresd fel újra,
ne menj oda soha !
A múlt boldogsága messze jár
s hogy nem tiéd már,
e fájdalom könnyet
csorgat le arcodon.
A múlt álomnak tűnik.
Elmerengsz, s nem tudod,
miért fáj az emlék,
mi kísérthet ott ?
A veszteség, az elmúlás
a „sosem-lesz-már-látomás”,
a múlt ködén át rád ragyog,
s veled sírnak az angyalok.
2008
A régi képen valóban sokkal hangulatosabb, szebb a ház. Kár volt átalakítaniuk....
VálaszTörlés40 év nagy idő...Biztos volt ok az átalakításra, felújításra - de azért én sajnálom, hogy már nem egészen olyan, mint volt. Bár nem is tudom, miért.....hiszen soha többé nem fogom látni - és akkor az én emlékeimben mindörökre a régi maradhat.
Törlés