Fapofa

Egy kis laza gondolat a hét végére...„Fapofa” ezt a címet adtam ennek a fotónak... (Pár éve - amikor még rendes ember voltam és sétáltam - akkor készítettem....) Nagyon élvezem az ilyen játékot, „belelátni” valamit a kérgekbe, ágakba, kövekbe. Majd megmutatom egyszer a kő-képeimet is, mert valami okból én sok mindenben "látok" arcot, ami pedig csak egy kő, vagy fadarab. ...Kerestem volna valami jó, ehhez passzoló kis verset is – ám nem találtam. Vagyis egy - a témámhoz viszonylag közel állót mégiscsak. Ezt: 

Nagy Bandó András : Fakutya

 Tölgyből van a fakutya,  

mint a kertünk kapuja.

Ez a kutya fapofa,  

sose nő ki a foga.  

Két csomó a hátán van,  

három görcs a lábában.  

Kutyaférfi? Kutyanő?  

Szájtáti egy kutya ő!  

Taposhatják, arra vár,

belefér egy csizmaszár.  

Röhög, vihog, nem ugat,  

sose kerget fanyulat.  

Nem üldözhet famacskát,  

nem mozdítja a mancsát.  

Elzsibbadt a bal lába,  

szálka ment a talpába.  

Házőrzéshez nem konyít,  

teleholdra nem vonyít.  

Akárcsak egy fadarab,  

ott hever a pad alatt.