2023. szeptember 5., kedd

35 éve (?!)


 
Triglav

Nos, elértem,
mit oly nagyon akartam.
Állok a csúcson,
felhők között, mint angyalok,
szívem mellkasomból
kibújni készül.
Mélyen le /és magamba/ nézek…
Hihetetlen, hogy itt vagyok.

Akartam ezt a harcot.
Úgy, mint még soha mást.
Fogadtam: életre-halálra,
s én nyertem meg a fogadást.

1988.szept.5. 11.30

8 megjegyzés:

  1. Ismételten újra csak gratulálni tudok ehhez az erőn feletti teljesítményedhez!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Fontos napja volt az életemnek - kell, érdemes emlékezni rá.

      Törlés
  2. Utólag is gratulálok néked.👍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Az hiszem életem legnagyobb küzdelme volt - és jó visszagondolni a győzelemre.

      Törlés
  3. Gratulálok! Ügyes bátor voltál és vagy, azt kívánom hogy még sokáig tudjál erre a szépre emlékezni !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Éva ! Olyan kevés "igazi" örömteli esemény volt az életemben, ezeket őrzöm és alkalmanként ezekkel vigasztalom magamat.

      Törlés
  4. Nekem is van egy ilyen csúcsom. Ha van kedved, keress rá. Preikestolen , Norvégia. Ugyan nem látszik , de 7 óra volt oda-vissza és a teriszonyom erősen próbára volt téve. Lánc a kapaszkodashoz, mögöttem a szakadék, 64 évesen. Nagyon büszke vagyok rá

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó ezt (képről) ismerem...Azt elhiszem, hogy büszke vagy magadra - joggal ! Én "csak" 43 voltam - hát azért a 64 az 64....Nem vagyok benne biztos, hogy én 64 évesen vállalkoztam volna-e erre az útra...Csak gratulálni tudok - de akkor te ismered/tudod "azt az érzést".....Megér minden fáradságot....

      Törlés