A japánbirs meséje - 2. rész

 9 hónap nagy idő – két sejtecske  épp emberré fejlődik…. De ha nem emberről van szó – akkor is történnek dolgok, néha egészen meglepőek. Pl. a szépen megtisztított japánbirs bokorból vadszőlő dzsungel lesz (újra).

Aki olvasta tavaly decemberben, hogy a vadszőlőtől megszabadítottam a japánbirs bokrot – az tudja, hogy az Ágoston tér közelében van egy ilyen bokor, ami engem „megszólított”.

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2022/12/a-japanbirs-meseje.html

 

2022.december tisztítás előtt és után

Nyugodtan lehet mosolyogni – úgyse látom. Mert ez igaz. Rendszeresen autózom arra, eddig nem szólt, de  a hét elején épp pirosat kaptam a kereszteződésben és közben „hangot hallottam”:

- Nézd, mi történt, mióta segítettél rajtam…..

Nos, láttam mi történt....Így nézett ki ma hajnalban: 

Ma (kivártam a vasárnapot, a mikor gyérebb a  forgalom) reggel 6-kor – épp derengeni kezdett – metszőollóval és nagy lelkesedéssel mentem a bokromhoz.

Nos, mint a fenti kép mutatja - a bokorból szinte semmi sem látszott  …és nekiláttam.

Nyestem, vágtam, téptem  - és sajnos megállapítottam, hogy kicsit tán elkéstem. Későn szólt a bokor. Sok ága elszáradt, de maga a bokor él. Talán van remény – különösen ha gyakrabban fogok hozzá menni ellenőrizni a gyilkosait…

Ilyen lett:

 

és a bokor mellett a letépett/vágott gyilkosai:

Tudom, csúnyácska most, de talán, talán mégse veszett el a játszma. 

Amíg élek megteszem, de sajnos a bokor is csak addig él, amíg én.