Nagyon szeretném tudni, mi vezérli az álmaimat? Mikor, mit, miért álmodom…Mivel úgy emlékszem az alábbi „versekről”/dalokról/ eddig még nem írtam, /kerestem, de nem találtam..../ akkor ma ez lesz a téma – főképp azért, mert ma hajnalban ezek egyike duruzsolt az agyamban, arra ébredtem. Csak azt ne kérdezze senki, hogy miért, mert magam sem tudok rá válaszolni, hiszen előző nap, vagy a közelmúltban semmilyen formában nem gondoltam se Édesapámra, se az ő háborús és nekünk sokat mesélt élményeire. És mégis, mégis ezzel ébredtem ma:
„A gépágyús tüzér, vigyáz ha száll a gépmadár.
A gépmadár ha zúg, az angyalát szedjétek le fiúk.
Repülő jobbról sebesség nyolcvan, megvan, követem, kész.Már indulhat a tüzelés”
Igen, ez valami II. vh-s katonanóta, nyilván a gépágyús tűzérek dala – amit Apám hazahozott a háborúból. (Sajnos kottát nem tudok mellékelni….bár ezek mindegyike jól énekelhető dal….)
Volt egy másik, rövidebb, pajzánabb is:
„A sirályok fenn az égen, rájuk gondolni se jó akkor tojnak a fedélzetre mikor tiszta a hajó, hollári, holláró, holláriaraiariaria holláriaria hó….” (Nem emlékszem ebből többre…)
És mindenképp meg kell említenem ebben a felsorolásban, amit Nagymamától tanultunk, és szerintem az első világháború dala volt:
„Somogy megye kellős közepében van egy kicsi fatornyos falu.
Apró házak egymás mellett szépen, minden házon van egy kis zsalu.
Minden férfi elment onnan régen, az asszonyok csendben sírnak ott,
Mikor este fenn a magas égen ragyognak a fényes csillagok.
Özvegyasszony a kicsi fiával kiül este a pitvar elé.
Áhítatos ábrándos orcával, néznek ketten fel az ég felé. Édesanyám mondja meg azt nékem, hogy odafenn vajon mi ragyog,
mit jelentenek ott fenn az légen, azok a szép fényes csillagok.
Két szemébe sűrű könnyek jönnek, így felel a szomorú anya:
az ottan egy szakaszvezetőnek, az pedig egy káplár csillaga. Vállapjukra volt az rája tűzve, ámde most már mindegyik halott,
az angyalok felvitték az égbe,ott ragyognak most a csillagok.
„Somogy megye kellős közepében van egy kicsi fatornyos falu.
Apró házak egymás mellett szépen, minden házon van egy kis zsalu.
Minden férfi elment onnan régen, az asszonyok csendben sírnak ott,
Mikor este fenn a magas égen ragyognak a fényes csillagok.
Özvegyasszony a kicsi fiával kiül este a pitvar elé.
Áhítatos ábrándos orcával, néznek ketten fel az ég felé. Édesanyám mondja meg azt nékem, hogy odafenn vajon mi ragyog,
mit jelentenek ott fenn az légen, azok a szép fényes csillagok.
Két szemébe sűrű könnyek jönnek, így felel a szomorú anya:
az ottan egy szakaszvezetőnek, az pedig egy káplár csillaga. Vállapjukra volt az rája tűzve, ámde most már mindegyik halott,
az angyalok felvitték az égbe,ott ragyognak most a csillagok.
(Megtaláltam a neten:
Kicsit keresgélve a neten találtam ezt az oldalt:
http://www.papaihuszar.hu/index.php/galeria/katonadalok
És itt nem csak a fenti dal szövegét találtam meg, hanem több olyan verssor is ismerősnek tűnt- amit vélhetően hallottam gyerekkoromban, de már nem emlékszem rájuk pontosan, csak egy-egy sor rémlik fel belőlük.
Aztán itt megtaláltam az Erdélyi himnuszt is:
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
népek harcának zajló tengerén,
fejünk az ár jaj, százszor elborítja,
ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján,
legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
tatár, s török dúlt, labanc rabigált,
jussunk e honban magyar-székely földön,
szabad hazában élni boldogan.
Igaz, valami okból ennek csak az első versszakát tudtam, a másodikat nem…
Hogy mik jutnak néha az ember eszébe…..
Valószínűnek tartom hogy „tipikus öregségi kór”-ban szenvedek – állandóan az elmúlt évtizedek ilyen-olyan emlékei bukkannak fel az agyamban. Sokszor a gyerekkorom…
Na de hát….ezen nincs mit csodálkozni így a 80 felé….Ugye ? (Szerintem más is így van. Legfeljebb nem beszél/írkál róla….)
Na, most ehhez milyen képet tegyek ?
Úgy döntöttem, semmilyent....
Az emlékeim "gubancát" semmiféle kép nem tudja visszaadni....
http://www.papaihuszar.hu/index.php/galeria/katonadalok
És itt nem csak a fenti dal szövegét találtam meg, hanem több olyan verssor is ismerősnek tűnt- amit vélhetően hallottam gyerekkoromban, de már nem emlékszem rájuk pontosan, csak egy-egy sor rémlik fel belőlük.
Aztán itt megtaláltam az Erdélyi himnuszt is:
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
népek harcának zajló tengerén,
fejünk az ár jaj, százszor elborítja,
ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján,
legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
tatár, s török dúlt, labanc rabigált,
jussunk e honban magyar-székely földön,
szabad hazában élni boldogan.
Igaz, valami okból ennek csak az első versszakát tudtam, a másodikat nem…
Hogy mik jutnak néha az ember eszébe…..
Valószínűnek tartom hogy „tipikus öregségi kór”-ban szenvedek – állandóan az elmúlt évtizedek ilyen-olyan emlékei bukkannak fel az agyamban. Sokszor a gyerekkorom…
Na de hát….ezen nincs mit csodálkozni így a 80 felé….Ugye ? (Szerintem más is így van. Legfeljebb nem beszél/írkál róla….)
Na, most ehhez milyen képet tegyek ?
Úgy döntöttem, semmilyent....
Az emlékeim "gubancát" semmiféle kép nem tudja visszaadni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése