Itt olvasható még néhány gondolat, ami talán bizonyítja, hogy a túlsúly nem csak, vagy nem is elsősorban a táplálékon múlik. Nem találtam igazán jó, a témához illő képet ..... így hát marad ma csak a szöveg.
„Az a zsírtöbblet, amelyet a testem (a belső világom) és a külvilág közé felhalmoztam, azt jelzi, hogy tudat alatt el akarom magam szigetelni, vagy belém szorultak, bennem rekedtek bizonyos érzelmek, amelyeket látni sem akarok. A kövérségemmel védelmet keresek, a súlytöbbletet a gondolataimmal fokozatosan halmozom fel. Szakadék van köztem és a külvilág között. Így akarom elrejteni magamban a sebezhetőségem miatt kialakult bizonytalanságot, és így akarom elkerülni, hogy megjegyzésekkel sértsenek meg, vagy olyan helyzetbe kerüljek, ami kellemetlen számomra.
Túlsúly annak is lehet a következménye, hogy mindent birtokolni akarok. Egoista vagyok, és bizonyos érzéseket nem vagyok hajlandó elengedni. Kövérség esetén lehet szó az egyensúly felborulásáról, vagy a környezetemmel szembeni lázadásról, esetleg olyan helyzetekre, mozzanatokra történő reagálásról, amelyeket látni sem akarok, vagy amelyekre nem szívesen emlékezem. Az élelmiszer érzelmi táplálékot jelképez számomra. Mértéktelenül eszem, hogy az érzelmi űrt betöltsem, vagy kompenzáljam a sikertelenséget, ami engem érzelmileg "elszigetel".
Valószínűleg mind érzelmi, mind anyagi téren bizonytalanságban élek, és tudat alatt arra van szükségem, hogy elraktározzak dolgokat, nehogy bármiben hiányt szenvedjek.
A hiányérzet eredetét valószínűleg a gyermekkoromban kell keresni. Főként az édesanyámmal lehet kapcsolatos, mivel ő jelképezi számomra a közvetlen kapcsolatot a táplálékkal és a túléléssel. A kövérség gyakran érzelmi sokk vagy nagy veszteség következménye, a megélt hiányt, ürességet, igen nehezen viselem. Gyakran előfordul, hogy egy szeretett személy eltávozása, elvesztése miatt érzem bűnösnek magamat. Keresem életem célját, valami jót szeretnék véghezvinni. Nehezen találom, foglalom el a helyemet a világban a szavaim vagy cselekedeteim által, ezért a testemmel akarok teret nyerni magam számára.
Kinézetemmel, külsőmmel kapcsolatosan is alul-értékelem magam. Egy kisebb "tökéletlenség", testi hiba vagy pár felszedett kiló számomra hatalmas jelentőséggel bír, és már nem vagyok képes meglátni és értékelni magamat. Mivel minden figyelmemet a hibákra összpontosítom, a testem erre csak még több hibával, előnytelenséggel és súlyfelesleggel fog reagálni, hogy ráébredjek arra, mennyire szigorú vagyok magammal szemben, és mennyire sokat ártok magamnak a negatív gondolatokkal.
A diétával kombinált testmozgás nem lesz elegendő, rá kell ébrednem a túlsúlyom valódi okára. Legyek akár gyermek, akár felnőtt, mindenképpen tudatosítanom kell magamban, hogy elutasítom saját magamat. Az is lehet a benyomásom, hogy korlátozott vagyok az életem bizonyos aspektusaival szemben, vagy azzal kapcsolatosan, amit el akarok érni. Ez a korlátozottság érzése lesz a testem "kiterjesztésének", és túlsúlyának az oka. Ha olyan ember vagyok, aki felhalmozza az érzelmeit vagy dolgait (tárgyak), akkor a testem szintén erre fog törekedni, zsírok formájában.”
Nos, el lehet gondolkodni ezeken a sorokon. Lehet(ne) vele vitatkozni, avagy egyes részeivel nagyonis egyetérteni....
Én érdekesnek találtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése