Egyik kedvencem

Az alábbi finomságot nálunk otthon  kiflikoch-nak hívták, amit én kisgyerekként mindig kiflikók-nak értettem, és állandóan nevethetnékem támadt ettől a szótól. Mai napi elmosolyodik belül a lelkem, ha erre a szóra gondolok, habár képtelen lennék megmondani, miért….

Ez az én receptem:

3 sima kifli

2,5 dl tej

2 tojás

2 evőkanál cukor

kevés vaj (a tál kikenéséhez)

darabosra mixelt dió (amennyit akarsz)

kajszilekvár  (ez is tetszés szerinti mennyiség)

Először is:  célszerű 1-2 napos kiflivel dolgozni. A kifliket felszelem, nem túl vékony szeletekre, majd a tejben elkeverek 1 evőkanál cukrot és a tojások sárgáját. Ebben a lében megforgatom a kifli-szeleteket, de nem áztatom, mert akkor nagyon meglottyad. (? Remélem, tudod, mit jelent :-)) 

Máris teszem a kivajazott jénaiba, tetejére a diót, majd erre a kajszilekvárt kanalanként, szépen elosztva, és az egészet befedem a tojások keményre felvert habjával. (A második kanál cukrot a felvert habba a vége felé teszem csak be, hogy a hab kemény legyen.)

Én most megszórtam egy kevés len-szezám-mag keverékével is. Máris mehet a sütőbe, s addig sütöm, míg a teteje kissé megbarnul.

Tudnám tanácsolni, hogy a sütés ideje alatt ne kezdjetek telefonbeszélgetésbe a barátnőtökkel, mert úgy jártok, mint én…. Normál állapotban a hab szép világos barnára sül, most ez egy kicsit „elsötétült” – túl sokáig tartott a fecsegés :- )