Sajnos, bármennyire is igyekszem, a földi méreteknél nagyobbat elhiszem ugyan, de elképzelni nem tudom. Csak állok a ragyogó-mélykék-fekete égbolt alatt, tisztelettel és csodálattal - némi vágyakozással nézem a csillagaimat (a "téli" kedvenceim lassan eltűnőben, de nem baj, jövőre visszajönnek) - szóval nézem őket és valahogy nem tudom elképzelni se a nagyságukat, se a köztünk lévő távolságot....
Hát nem döbbenet ? Tényleg a semminél kevesebbek, kisebbek vagyunk, nem is értem, miért van annyira eltelve az emberiség önmagával....
A politikánál mindenképpen érdekes a világmindenség, a sok megmagyarázhatatlan és elképzelhetetlen csodálni valójával együtt!
VálaszTörlésA csodákon belül én leginkább a méreteken, távolságokon gondolkodom el sokat - a méterhez, cm-hez szokott agyammal szinte érthetetlenek ezek a távolságok, és az is, hogy eljutottunk odáig, , hogy ezeket a messze lévő dolgokat láthatjuk.
Törlés