Tudom, igen tudom, még egy hete sincs, hogy ugyanez volt a témám...De sajnos én nem tudok másképp szabadulni az engem gyötrő gondolatoktól, minthogy írok róluk. Nem sokat segít, de hát kinek mondjam ???
Szóval ha nem akarod elrontani saját hangulatodat, akkor ezt most ne olvasd tovább...Holnap hozok virágokat, csak ettől ma meg kellett szabaduljak - másképp nem ment....
Felébredtem, kicsit korán, és bekapcsoltam a tévét.
Persze nem lepődtem meg a híreken, csak az egyre hangosabb, erőszakosabb téma-közlésen: igenis jön a harmadik világháború és készülni kell rá. Na nem ezt mondták szó szerint.... De csak a süket, meg a hülye nem érti... Németország vissza akarja állítani a hadkötelezettséget,(ugye német tévét nézek), tervezik, hogy a nők is hadkötelesek lesznek... Azonnal átfutott a fejemen, hogy az én negyvenes "fiaimat" elviszik és hogy a tíz éves meg a kisebb gyerekeik talán megszenvedik, vagy túl se élik a háborút - és annyira, de annyira összeszorult a szívem, hogy le se tudom írni.
Olvasom ezt a hírt (is): "...Először csak sisakküldésről volt szó. Aztán szankciók, de az energiahordozókra persze nem! Aztán mégis, azokra is. Aztán jött a fegyverküldés. Először lőfegyverek, aztán harckocsik, aztán repülők. Aztán pénzügyi segélyek. Újabb és újabb tízmilliárdok. Most valahol százmilliárdnál járunk. Euróban. Pénz, paripa, fegyver, de a helyzet nem javul, sőt egyre rosszabb. Egy lépésre vagyunk attól, hogy a Nyugat katonákat küldjön Ukrajnába. Ez egy háborús örvény, amely a mélybe ránthatja Európát...
...Az ide vezető út, ugyanúgy, mint a migráció esetében, az emberek megkérdezése és az államok közi teljes egyetértés hiányában jött létre. Brüsszel háborúpárti, ezt bizonyítják a tettei...."
Nem folytatom...bár lenne még miről írni.
Ezt a bejegyzést legszívesebben valami fekete alapra írtam volna. Mert tele vagyok félelemmel - már írtam egyszer, arra kérem a kedvesjóistent, hogy ha már az előző háború utolsó napjaiban születtem, ne egy újabb háború első napjaiban kelljen meghalnom.
Ámbár, tán mégis jobb lenne....
És ráadásul tudom, hogy a médiában megjelenő hírek a valóságnak csak kicsiny részei...Én sajnos biztosra veszem, hogy nem ússzuk meg - csak azt nem tudom, én miképp fogom (még ezt is) kibírni.
Ma èppen az internet râdión hallgattam Kovâcs Erzsitöl „ Csak egy nap a világ“ cimü dalt a negyvenes évekböl, utánna betiltották Rákosiék. Nagyon aktuális ma is, keressétek meg a Neten.
VálaszTörlésBizony ez az igazság: "...Ki tudja, mi vár ránk, ki tudja, holnap mire ébredünk?" De azért ez eléggé elkeserítő, hogy ne mondjam félelmetes. Itt e a csodálatos bolygó és nem képes az emberiség "megbecsülni"...Mondom én, hogy elrontott teremtmények vagyunk....
VálaszTörlés