Azért ez az öregség olyan csúf dolog...Annyi mindent "elvesz" az embertől és valójában nem ad érte semmit...(Ne jöjjön itt senki a "tapasztalatokkal"...)
Nem ismerek magamra pl. e téren se, nevezetesen, hogy már nem szeretek "annyira" egyedül kóborolni erdőn-mezőn.... Belém-kúszott valami félelem-féle, hogy jaj, hátha valami történik velem, s egyedül vagyok. (Akár csak egy kis elesés, bokatöréssel - ami nem halálos amúgy....csak akkor, ha valahol az erdőben egyedül kóborolsz, mert jönnek az éhes rókák és megesznek....) Mondjuk a mobil nem sokat segít úttalan utakon járva...És az utóbbi időben ez valahogy egyre többször jut eszembe. Nagyon nem szeretem az öregséget...
De azért tegnap délután is felmentem a Lapisra, mert hát virágokat szeretek fotózni és mikor, meg hol, ha nem most és nem a hegyen....ezeket a hülye gondolatokat meg jó mélyre elrejtettem magamban....
Kicsit fújt a szél, nem igazán sikerültek a képeim. Néhányat azért elfogadhatónak tartok és meg is mutatok:
 |
| Ezen az úton sétáltam.... |
 |
| (Ezek a fenti hangyaboly lakói - közelről... Tudom, nem látszanak valami jól, de tényleg hangyák....) |
 |
| Ezek meg ganajtúrók |
Szerintem érdemes volt. Sétálni is, vinni a gépet is.
Olyan kevés (?)kell nekem a boldogsághoz...
Ez a félelem már korábban is felmerült benned ! Őszintén szólva nem is biztonságos a mai világban egyedül sétálni az erdőben. Annak viszont örüljél hogy ilyen szép kort megéltél és még mindig tudsz sétálni gyönyörködni az ilyen szép virágokban! Kívánom hogy még sokáig tudjál kedvtelésednek zavartalanul hódolni !
VálaszTörlésKöszönöm Éva, hidd el, minden nap hálát adok az elmúlt napomért - mert tudatában vagyok, hogy ez ajándék...és nem "természetes"...Őszintén szólva nem a "mai világ"-tól félek, (bár az sem biztonságos - sajnos-), hanem attól, hogy az úttalan utakon járva ér baleset, amerre emberek ritkán sétálnak...jó lenne találni egy sétákra vállalkozó barátnőt, aki eljön velem, mert a városban nekem a séta nem öröm....
TörlésAz a kocsi-nyomos erdei ösvény nagyon tetszik :) Mara
VálaszTörlésKedves helyem nekem ez, számát sem tudom, ezen az úton hány százszor (!) jártam...Nincs messze, többnyire forgalom(=ember)mentes és sok szép virág nyílik arra...Szeretem nagyon.
TörlésKettöt tudnák ajánlani. Az egyik hogy egy okos telefont beszeteuni ahol a segélyhivaás gombnyomásta történik és a helymeghatározás is beállitható ha engedélyeztet a beállitásonál.
VálaszTörlésMég mindig fenn áll a félelem jogy mikor találnak rád? Jobb megoldás valakivel vagy valalikkel együtt elindulni, mindenesetre nem vagy egyedül ha valami elöadódik, hiszen belátható idön belül jön segitség, hiszen lapis vagy Gyükés nem a világ végén van. Megértem aggodalmadat, egyedül ez jogos , egy rossz lépés vagy rossz cipö ès máris történhet valami.
Igen, végül én is erre a "kényszer-megoldásra" jutottam, rá kell beszélnem egyik-másik barátnőmet, hogy jöjjön el velem - de hát valahogy egyik se olyan "nagy kiránduló"...Pedig ezek, az egy-másfél órás kis séták, ráadásul autóval jövet-menet igazán nem fárasztók. Szívesebben ülnek egy presszó teraszán, egy kávé vagy fagyi mellett...De azért intenzíven keresek sétapartnert, mert nekem meg KELL a természet közelsége !
TörlésTeljesen egyetértek.
VálaszTörlés:-) örülök....
TörlésNahát!Rég láttam a helyén a nagy ezerjófű virágát,Az illata is kábító és gyógyír ezer bajra.Amikor először jártam Zalaszántón a Buddha sztúpánál éppen akkor virágzott,körben a tisztás szélén,ahol a sztúpa áll.Annyit egy helyen még soha nem láttam.Tényleg varázslatos hely!...
VálaszTörlésA Mandulás és a Lapis közti "országút" mellett igen sok nyílik most. Én is szeretem. Olyan különleges, szép virág.
Törlés