Nem tudom miképp lehetne ezt a csodálatos képet ide a blogba beilleszteni. Bemásoltam a linket - remélem erre kattintva megnyílik a kép. De a képet is bepróbálkoztam - csak olyan nagy, hogy be se fér... Jaj de baj, hogy ilyen tudatlan vagyok...De talán én mégiscsak meg tudom találni ebben a káoszban a mi Napunkat - és akkor már helyben vagyok....
Kivágtam a hatalmas képből egy kis részletet, ha rákattintasz, kinagyítható - ezen legalább a Napunk látszik....(Jajistenemholvanaföldésholvagyokén......????????)
Hát nem csodálatos ????
És akkor pár szó a ma este várható csillagos eseményről - dacára annak, hogy többször leírtam már ... Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne ezzel foglalkozzam ezen a napon.
"A Perseidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj. A hullócsillagokat Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik. Az első megfigyelések a Perseidákról kínai csillagászoknak köszönhetően Kr. u. 36-ból származnak. Japán, kínai, koreai megfigyelések már a 8. és 9. században is előfordultak, később azonban a 12. század körül már csak szórványosan említik őket. Újkori újrafelfedezésük Adolphe Quetelet-nek köszönhető, aki 1835-ben Brüsszelben írta le először, hogy az augusztusban előforduló meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét. A Perseidák elnevezés is innen eredeztethető."
Nem tudom hányszor álltam/ültem kint ezen az éjszakán, nézve, lesve, "vágyva" a csillaghullásokat. Volt, hogy kívántam valamit, volt, hogy épp nem, és akkor futott át az égen a "csoda"...Mert én minden egyes csillag lehullását valamiféle csodának gondolok/érzek...Amúgy is, ezzel az "égi dologgal" úgy vagyok én, hogy hiába olvasok el töménytelen szakszerű és hivatalos leírást, hiába tudja az agyam egyik fele, hogy mik ezek a hulló csillagok - a mesére-vágyó agyféltekém mégis varázslatnak tartja ezt az egészet...Mert hát hogy lehet, hogy épp, amikor valamire gondolok, épp akkor fut le a mélykék bársonyon egy fényes csoda, ami amúgy "csak egy izzó kő"... ?? Mitől indul el épp akkor, mi határozza meg, hogy merre menjen, hogy én is láthassam ? Nagyon szeretem a nyári eget, a nyári csillagképeket, szinte mondhatom, nincs este, hogy anélkül feküdnék le, hogy legalább egyszer ne nézzek fel "oda" - ahol épp a "Nagy nyári háromszög" csillagképei rajzolódnak a kék bársonyra...
És minden esetben boldog vagyok, hogy én tényleg látom őket, a hattyút, a sast és a lantot...és ajándéknak tartom ezt az adottságot...
Itt is van egy jó kis ismertető róluk:
(Nagyon jó szöveg, ajánlom elolvasni !)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése