Ne ebből a versből ítéljétek meg irodalmi szintemet - ezt "csak" a szívem közepébe került:
Vera Butko - Nincs kire hagyni a macskát
Arábiában soha nem járt
És nem látta még soha Rómát
Alighanem már sose fogja:
Nincs kire hagyni a macskát.
Álmában néha még látja
Szülőföldjét, a messzi Csitát
Visszamenni már soha nem fog:
Nincs kire hagyni a macskát.
A fájdalom karomként marja
Szaggatja sokszor a hátát
De kórházba, jaj, hogy is menne?
Nincs kire hagyni a macskát.
Kilencven lesz nemsokára
A százat is megéli, ha hagyják
A hosszú élet titka csak ennyi:
Hogy nincs kire hagyni a macskát.
(Fordította: Konok Péter)
Kedves a vers, és tényleg így van, hogy aki állatot vesz magához, az felelősséggel tartozik, és van hogy dolgokról le kell mondani miattuk. De megéri, csak sajnos ezt nem mindenki így gondolja....
VálaszTörlésNo, az én életem nagyobb része róluk szólt, de azért többnyire sikerült megszerveznem a dolgokat, mert egy-egy alkalommal mégiscsak volt kire hagyni a macská(ka)t meg a kutyát....
TörlésKedves vers, régen látott cicáid aranyosak. Látszik hogy ők a ház urai 😊
VálaszTörlésBizony, bizony sokszor és sok mindenben "igazodom" hozzájuk - de megéri ! Fontosak nekem !!!
Törlés