Vajon hányszor járhattam életemben a Havihegyen ? Bizonyára több-százszor. És mégis, minden alkalommal olyan jó meleg-ismerős-szeretet van bennem, ha kiszállok a parkolónál az autóból, és nekiindulok a "körsétának", mert valójában a templomot járom körül a sétaúton. És x-edszer lefényképezem a tévétornyot, a városi képet, az erőművet, a mandulafát...és nem unom. Nem is tudom, hogy van ez az érzelmek vonatkozásában, akit szeretünk, azt nem tudjuk megunni ? Valószínű ...
Ma ráadásul egy fiatal kis feketerigóról is sikerült pár (szerintem) jó fotót készíteni...
...Azt viszont nem tudom megmagyarázni, miért, hogyan, de a nagy "szerelmeskedés" közepette arról a német-juhász kutyáról, aki a gazdája "döbbenetére" első hívó szavamra hozzám jött, látható élvezettel tűrte simogatásomat, majd leheveredett a pad mellé, amin ültem - mintha mindig együtt sétáltunk, ücsörögtünk volna...no, arról a kutyáról én egyszerűen elfelejtettem egy fényképet készíteni.Varázslatos volt ez a találkozás, talán épp azért, mert a múltamba repített. A fényképezés eszembe sem jutott....Az emlékezetemben valószínű a mi Harrynk ült ott és én talán 14 éves voltam...Nos, akkor most kedves olvasó vagy elhiszed, vagy se: ma vagy 10 percig "volt egy kutyám"... De jó volt, Istenem, de jó volt megsimogatni...
Nagyon örülök a lelkedet melengető sétádnak szép fotókat készítettél. Nem tudom hogy miért mert bár nekünk is volt kutyánk és nagyon szerettem és szeretem őket, de hozzám is mindig odajönnek a sétáltatott kutyák. Néha ahogy lehajolok hogy megsimogassam/különösen he kis méretű/ majd orra bukok.
VálaszTörlésÉn egészen biztos vagyok benne, hogy a kutyák TUDJÁK, hogy ki szereti őket, kitől nem kell félni. Sokkal okosabbak, mint az emberek....
TörlésHavihegy, gyermekkorom emlékei között jelentös helyet foglal Tettye mellett.
VálaszTörlésÖrülök, újra emlékek elevenednek meg. Egy milyen véletlen , nekünk is egy ilyen „farkaskutyánk“ volt. Késöbb hallotam hogy ez egy német juhász, de nekünk igy is jó volt, sok élményem volt vele, nagyon büszke voltam rá mint „srác““. Szép emlékek, köszönöm neked.
Csak nő, csak nő a "párhuzamok száma"...vajon mik fognak még kiderülni..? Azért tudod, az élet olyan hihetetlenül különös tud lenni....Volt-e "kedves" helyed még ? Ha szeretnéd, meglátogatom még az ősz során. Legyen pár kedves pillanatod....
TörlésKellenek az ilyen napok, csak válassz magadnak mind több ilyen lélekemelő délutánt.
VálaszTörlésErőt kel néha gyűjtenem - és csak az efféle séták alkalmasak erre. Erdőben, vagy más "természeti környezetben" tudok csak "feltöltődni" ....
TörlésA kutyák biztos megérzik, hogy ki az, aki szereti őket, és csak ahhoz mennek oda.
VálaszTörlésSzép fotókat készítettél, reméljük hosszú lesz az ősz, és lehet még sokat kirándulni, mielőtt beköszönt a rosszabb idő.
Helyes, csinos kislány voltál, kedves kép a kutyáddal... 😀
Én is remélem, hogy az "ellazsált" nyár után lesz még lehetőség sétákra, érzem, hogy szükségem van erre...Azt a kutyámat ( őt is - de valójában mindet) nagyon szerettem...Kutyás házba születtem, azt hiszem, egész pici gyerekkoromban kötöttem velük egy életre szóló barátságot.
Törlés