Matattam valamit a kis kincses-ládámban, és egyszer csak valahogy lepottyant az iránytű a földre. Úgy megijedtem, hogy összetörtem, mintha valaha is szükségem lenne rá, vagy mintha valami nagy érték lenne. Szerencsére semmi baj nem történt.
Az viszont eszembe jutott, hogy nyomozok kicsit utána, kinek, mikor, hogyan jutott eszébe, hogy iránytűt készítsen. Az egész olyan valószínűtlennek tűnik a szememben, x ezer éve, az akkori „tudásszinten” „csak úgy” valakinek eszébe jut, hogy készítsen egy iránytűt, s azt azonnal arra használja, amire ma én is. Tipikus esete annak, amikor elkezdek kételkedni, hogy tényleg mindent mi „találtunk ki” ? Tényleg a kíváncsiság visz/vitt előre mindent, vagy voltak „segítőink” ?
Itt van néhány leírás az iránytű történetéről, akinek van kedve, olvasgasson:
Amúgy a barométer ugyanez a kategória. Nem győzőm csodálni - pedig hát tudom, nem „angyal-kezek” mozgatják a kis mutatókat. Mindig elbűvöl, amikor reggel ránézek és jobb-vagy bal oldalra kilendülve látom a mutatóit…
Kár lenne, ha ezek a dolgok kimennének a divatból.
Vagy már ki is mentek ?
Semmi esetre nem megy ki a divatbólés mint "retro" fogalom alatt egyre kedveltebbek lesznek a fiatalokál. Ezt az unokáktól halllottam. Nekem is van több mint 50 éves, a falra van aksztva. Minden reggel elsönek pillantok rá. A mutató elmozdulásábóll tudok következtetni a magam módján az eljövendö napok idöjárására. Érdekes van egy digitális állomásom is, belsö külsö hömérövel légnyomás páratartalom digitallis leolvasásának ehetöségével. Mégis a mutatóra pillantok, ergy pillantás elég, nem kell számokat leolvasni in hektopaszkál vagy mm- ben és összehasonlitani a tegnapi számokkal. ( milyen komplikált és mmilyen egyszerü a régi) ugyan ez van az óráknál is.
VálaszTörlés