Egyszer volt, hol nem volt....

(Sajnos) folyton a FB-n kóborlok...Szégyen...már függőség...de néha, néha meg mégiscsak azt mondom, jobb itt lenni, mint a tvhíradót nézni...

A szívem majd kiugrott a helyéről, amikor ezeket a videókat néztem... Különös, hogy az emlékek még ennyi év után is milyen hatással vannak rám...Mert majdnem ugyanezen az úton mentem, (ill. a vége felé pontosan ugyanezen) - ami itt a videóban látható. Néha tényleg van egy olyan érzésem, hogy nem is én voltam ott, nem is velem történt, csak álmodtam. De hát érzem a tenyerem alatt a sziklák éles széleit, ...a sodrott drótkötelet, ami a mélységtől óvott ... És egyszer csak megjelenik egy kép, arról a pontról nézve, ahol (már visszafelé jövet) leültem és átgondoltam az életemet... Előttem a "végtelenség", alul egy picike menedékház ahol az éjszakát töltöttem....és  a csúcson lévő menedék-házikó (Aljazev stolp) ....majd a lefelé úton a törpe-fenyők...

Nem, nem lehet ezt leírni, milyen érzés még évtizedek múlva is....

Kellőképp hálás vagyok a SORSnak (vagy nem tudom kinek/minek), hogy ezt az "élményt" nekem lehetővé tette.... (Ezt is leírtam párszor...bocs ha unalmas vagyok....de nem tudtam ezeket a videókat "csak úgy" minden szöveg nélkül ide betenni.)

   

(Ha minden igaz, ez magyarul beszélő)