Shams-ud-din Muhammad Hafiz

2008.01.27 vasárnap

Ide meg bemásolok kettőt a költőtárs és barát verseiből:

Muhammad Hafiz: Csak pihenj meg

Csak ülj le most 

Semmit se csinálj 

Csak pihenj meg

Istentől elszakadva lenni 

a legkeményebb munka 

ezen a földön

Hadd hozzak neked tálcán ételt 

és valamit inni amit szeretsz

Használd lágy szavaim 

mint egy párnát s pihenjen azon fejed

Muhammad Hafiz: Hol van az a kocsmaajtó?

Hol van az Istenhez vezető ajtó? 

A kutyaugatás hangjában 

A kalapácsütés zengésében 

Az eső cseppjeiben 

Mindenkinek az arcában

A perzsa költészet egyik rég elfelejtett kincse Shams-ud-din Muhammad Hafiz, 1320-1389-ig élt. A perzsák számára Hafiz költészete nem klasszikus irodalom a régi időkből, hanem a szeretet, a bölcsesség és a humor költészetének egyvelege, egy baráttól. Ezek a rendkívüli versek nem csak a költészet legmagasabb szárnyalását bizonyítják, hanem a versek spirituális esszenciája az, amely felébreszti bennünk Istennel való kapcsolatunkat, és rámutat isteni lényünkre. Az igazi Szeretet, az eksztázis, az élő lélek megnyilvánulása érezhető Hafiz költészetében. Europában Goethe, Amerikában Emerson tett sokat Hafiz költészetének megismertetéséért. Hafiz nem csak egy kiváló költő volt, hanem korának nagy szufi Mestere is. Tanításában a vallások harcait, és azok hierarchiáját is elutasítja. Az Egy Isten-hit szószólója, mint minden igaz Mester.

.A mohamedán vallásban kifejlődött misztikus tan; követője a szufi ( az arab szúf, -gyapot- szóból, mert régebben gyapotruhát viseltek). Az aszketizmust, a világról való lemondást hirdeti s legmagasabb életcélul az egyén megsemmisülését, a világszellembe való beolvadását vallja. A tanokba s az ezeket képviselő rendekbe csak fokozatosan avatják a belépőt. Gyakorlataik közt szerepelnek a dervistáncok s a zajos énekek, melyek az embert a isteneszmétől való ittasság állapotába juttatják. A VIII. században keletkezett Damaszkuszban s az iszlám fénykorának idején mindenfelé rohamosan elterjedt.

/=Tolnai Nagylexikon/