(\__/)
(='.'=)
(")_(")
Vidám ünnepet mindenkinek !
Jól bevált szokás szerint a tegnap esti sonkás vacsorát - nálam - a vajas-mézes, friss kalács és egy nagy bögre meleg tej követi húsvét reggelén. Mennyei! Amellett, hogy nosztalgiára is bőven ad lehetőséget, mert a foszlós tejeskalács volt Nagymamám egyik "csúcs-alkotása", természetesen a szülinapomra, vagy névnapomra sütött csokis-mazsolás kuglóf mellett. Ez utóbbihoz kakaó dukált...
./@ x - látod megirigyeltem a tegnap küldött fotóidat !! :-)/
Ó azok a boldog szép idők, amikor Nagyanyám étkeit ehettük ....hányszor eszembe jut... Állok a konyhában ezt-azt kavargatva, s Őt látom a mi hajdan-volt-örökre-elveszett konyhánkban, az elkészült ételeimben az ő ízeit érzem. Nem is ismerik az emberek ma már azoknak az étkeknek egy részét, amit ő főzött. Vagy ha ismerik, nem főzik. A minap is eszembe jutott, s a jövő héten biztos el is fogom készíteni a morzsás galuskát. /Fogyókúrások itt abbahagyhatják az olvasást, mert jelen esetben meglehet, még a recept elolvasása is hizlal./
Szóval "rendes" galuskát kell készíteni, s közben apró kockára vágott /1x1 cm/ krumplit sós vízben megfőzni. Míg ezek főnek, kevés zsíron zsemlemorzsát aranybarnára pirítani. A főzötteket leszűrni, óvatosan összekeverni /az arány kb. 2/3 galuska 1/3 krumpli/, tetejét a pirított morzsával megszórni és tejföllel jól meglocsolni. Ha mindezek tetejére néhány szem ropogósra kisütött szalonnakocka is jut, nem ront az ízhatáson semmit !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése