Szomszéd nénim /75/ egy nagy családi házban – ahol még két, évek óra üresen álló lakrész van, egyedül él. Halálra váltan meséli: betörtek hozzá. A kb. 2,5 m. magasan lévő szúnyoghálós kamraablakról a betörő levágta a hálót /nem volt nagy művészet/ ott mászott be, majd bement a kis szobába, kinyitotta a szekrény, kidobálta a ruhákat, a táskájából is mindent, - láthatóan pénzt, értéket keresve. Aztán lement az alagsori konyhába, ott nem tudni mit - tán innivalót ? keresve kinyitogatta a szekrényeket, végül az egyetlen otthon lévő, megbontott doboz cigarettát vitte el – más igazi érték ott /és amúgy a házban/ sem lévén…Aztán a bejárati ajtót belülről a kulccsal szépen kinyitva „angolosan” távozott a látogató. Talán szerencse, hogy a néni nem ébredt fel, mert ijedtében biztos lármát csapott volna, s akkor biztos, hogy fejbe verik. Amit aztán nem biztos, hogy túlélt volna... Ez kérem a helyzet 2008. júniusában Pécsett, a Dugonics utcában.
 |
20 éve lakom itt, ilyen még nem történt. Kétségbeejtően tele van a környék cigányokkal, napközben a kölkök elviselhetetlenül ordítanak, visítanak az utcán – valami miatt ez a játék /?/, éjszakánként megy a gajdolás, gyakran végigüvöltik a környéket. Mióta pedig ide települt a nyakunkra a Támasz Alapítvány, végképp tragikus lett a helyzetünk. Félelmetes, hogy milyen alakok járkálnak itt az utcán, az ember néha még napközben is félve jár kint. Tavaly a 42 fokos melegben a lakás ajtaját még nyitva hagytam az udvar felé, hát idén ezt nem merem majd már megtenni. A hideg futkos a hátamon, ha csak rágondolok is erre a sztorira… És mi várató még itt ! Nem véletlen, hogy a környéken tíznél is több eladó ház van/lenne – persze vevő nincs, és nem is lesz rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése