Nem vesztem ám el !

2008.06.04.szerda
Néha úgy felpörög az életem, hogy csak kapkodom a fejem, mi mindent bele lehet préselni 24 órába...Igaz viszont, hogy a mindenféle feladat elvégzése után már nem maradt se kedvem, se erőm a gép elé ülni. Aztán ma, amikor meg itt vagyok, valahogy érdektelennek érzem a hétköznapjaim eseményeit. Mert hát mi a különös abban, hogy voltam - hála a barátaimnak - meggyet, cseresznyét szedni, ennek következményeképp persze műsoron volt a magozás órákon át, meg a lekvárfőzés. Idén a meggyet /2/3/ cseresznyével /1/3 vegyesen tettem el dzsemnek. Tavaly kísérleteztem ki ezt, és nagyon ízlett, a cseresznye ugyanis elveszi a meggy vad savanyúságát. Lett vagy 4 liter príma szörp is. Ott álldogál már a bodzaszörp mellett. Öröm a kamraszekrényembe nézni, ahogy szépen szaporodnak a zúzmarás / lesz ilyen ???/ téli napokra szánt finomságok. Csak a dokumentálás kedvéért említem, napok óta meleg van, már május utolsó hetében is 30 fok fölötti hőmérsékletet mértek, hát nem tehetek róla, én ezt a dögletes hőséget utálom. Akkor már inkább a hideg. Ámbár - a megemelkedett gázárakra tekintettel - lehet, hogy télen meg azt fogom utálni...

 .Az esti vihar – bár sok eső erre felénk nem esett, valami különös hatású lehetett, mert eddig még soha nem viselkedett Lili úgy, mint tegnap. Elbújt a kis szobába, reszketett, nem voltam képes megnyugtatni. A legfinomabb és legkedvesebb falatokat vittem eléje, hogy eltereljem a figyelmét, de nem fogadott el semmit. Rögtön szegény Happy kiskutyám jutott eszembe, akivel rengeteget szenvedtem élete utolsó 2 évében. Epilepsziás volt, és minden frontnál, viharnál rosszul volt. Nagyon érzékeny volt a légnyomás változásra. Remélem, Lilinél ez most csak valami kivételes eset volt.