Ékes vasvirág
Valahogy „elrohant” ez a mai nap. Igaz, olvastam, meg olvastam…a gép is csak reggel volt kicsit bekapcsolva /ritkaság!/
Délután felmentünk Lilivel a tettye-bánya fölötti részre – de sajnos már a tegnapi nap se igazán sikerült. Pedig az egyik kedvenc helyünkön, az árpádtetői erdészeti úton sétáltunk /volna/. Ma se nagyon akart 50 m-nél többet menni. Aggódom érte, a hátsó lábán lévő daganat egyre nagyobb, s tudom, ez a még csak a kezdet…
Hát, ha menni nem tudtunk, leültünk a még kissé esőillatú fűbe, a fenyők alá, mert a padokra nem nagyon lehet, lelopták a támlát, összemocskolták az ülőkét. ….és néztük az előttünk elterülő tájat.
.
.
.
Közben szedtem egy pici csokorral az ékes vasvirágból, amit mi gyerekkoromban csak szalmavirágnak hívtunk /remélem, nem védett!/. Ahogy visszaindultunk a kocsihoz, egy közeli fáról nagy surranással egy ölyv csapott a magasba, hát nem tudom hármunk közül ki ijedt meg jobban…
A felvezető út még mindig kritikán aluli. A csatornát egy részen már lefektették és úgy nagyjából visszahányták a követ az árokba. Normális autóval meg se kíséreltem volna a feljutást.
Szóval csendes, nyugis vasárnapunk volt, semmi különösről nem tudok beszámolni. Kell az ilyen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése