 |
” A gyermekláncfűnek is nevezett növény gazdasági célú hasznosításának gondolata a Münsteri Egyetem egyik kutatójának agyából pattant ki. /újból – mondom én, SZB/ Dirk Prüfer biotechnológus szerint a pitypang tejnedvét gumikészítésre lehetne felhasználni. A növény szárából és gyökeréből kisajtolt ragadós, enyvszerű folyadék ugyanis - a Dél-Amerikában őshonos gumifa váladékához, az úgynevezett latexhez hasonlóan - kiválóan alkalmas természetes kaucsuk előállítására. A bonyolult lépésekből álló eljárást már szabadalmaztatták Németországban, a próbagyártás beindítására pedig létrehoztak egy - többek között egyetemekből, tudományos intézetekből és ipari üzemekből szerveződött - konzorciumot is….”
Olvassátok el a cikk további részét is, tényleg érdemes… Én egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez az igazi megoldás… Itt egy közel 60 éves cikk-részlet: /Természet és Technika, CIX. évfolyam, új sorozat, 1950./ Hamvas gumipitypang /Kokszigaz/ ... Az 1920-as évek végén a Szovjetunióban Sztálin tervezetet fogadott el, amelynek lényege a következő: Oroszországi gazdaságokból való műveletlen ifjaknak és nőknek alapos képzést kell adni növénytanból és némi felvilágosítást egyéb tudományokból. Meg kell ismertetni velük, hogy hazájuknak mire van szüksége és mit kell keresniük. Erre kiküldték őket a szteppékre, hegyek közé, völgyeken át és mocsarakba. Éber szemmel kellett megfigyelniük minden ragadós nedvet tartalmazó növényt, mely esetleg gazdaságilag értékes lehet. ... Arra számítottak, hogy a rengeteg kiterjedésű birodalom területén valamelyik fiatal kutató talán éppen olyan növényekre akad, amely a szovjetet gumival láthatja el. ... Az orosz pitypang felfedezése talán a legnagyobb vívmánya a szovjet mezőgazdaság-tudománynak. Ma már az egész világ objektív kutatói elismerik, hogy egyedül az orosz pitypang az a kaucsuktartalmú növény, amely gyakorlati termesztés szempontjából számításba jöhet. Hazánkban kb. 1940 óta ismételten történtek kísérletek e hasznos ipari növény termesztésére, mindeddig azonban a kísérleteknél tovább nem jutottunk. A Szovjetunió valóban baráti gesztusának köszönhetjük, hogy 1949 januárjában 50 kg kitűnő csírázású, tökéletes tisztaságú kokszagiz maghoz jutottunk, amely anyaggal végre komoly kísérleti termeléshez foghattunk.
Ettől az egésztől teljesen független, de csak ezért nem csinálok új postot. Nézegetésre ajánlok én is egy érdekes oldalt, ezt: http://grain.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése