Maastricht, Jezsuita hegy

Szurikáta ajánlatát, a Maastricht melletti jezsuita barlangról, annyira jónak találtam, hogy beteszem ide. /Hátha nem kattan rá mindenki a kommentek közt.../ Találtam hozzá egy képgalériát is. Igazán mondom, érdemes a kissé hosszú cikket végigolvasni és megnézni a képeket !
Jezsuita "kincsek" Maastricht mellett
/Népszabadság • Földes György • 2008. július 12./

 

 

Páratlan élményben részesül az a turista, aki rábukkan a jezsuita barlangra a hollandiai Maastricht külterületén. A bejáratot mindössze a parkoló végében álló táblácska mutatja; mégis évente mintegy 9000 látogató fedezi fel a csak az interneten reklámozott barlangművészetet. 
Igaz, a www.jezuitenberg.nl honlapon az útbaigazító szöveg és térkép mellett még a GPS-koordinátákat is feltüntetik, enélkül ugyanis nem egyszerű eljutni ide. A Loyolai Szent Ignác által alapított jezsuita rend rendalkotmányát III. Pál pápa 1540. szeptember 7-én hagyta jóvá. A jezsuiták a hitújítók kihívásaira válaszolva szorgalmazták a katolikus papság emeltebb szintű oktatását, ezzel gyakorlatilag megállítva a reformáció további terjedését. Hirdetésük nemcsak Európában volt sikeres, eljutottak Dél-Amerikába Indiába, Kínába és Japánba is. A Bourbonok nyomásának engedve XIV. Kelemen pápa 1773-ban feloszlatta Jézus Társaságát, de a feloszlatás nem volt teljes, mivel számos uralkodó - szem előtt tartva a jezsuiták hasznos tevékenységét - egyszerűen nem engedte meg a pápai bulla kihirdetését. Feljegyzések szerint Mária Terézia sírva fakadt, amikor a Habsburg Birodalom részét képező Magyarországon a jezsuiták működéséről szóló pápai dokumentumot aláírta. 
Alig telt el azonban 40 év, amikor 1814. augusztus 7-én VII. Pius pápa visszaállította a rendet. A túlnyomórészt protestáns Hollandia déli csücskében található Maastricht városát katolikusok lakják, ahol a jezsuiták 1570-ben kezdték meg tevékenységüket: templomot és iskolát építettek. A rend 1773-as feloszlatása után négy évtizeddel visszatértek és 1852-ben teológiai egyetemet alapítottak. A diákok életének része volt, hogy a szerdai napot nem tölthették az intézmény falai között. Eleinte a várostól délre, mintegy egyórányi sétaútra lévő vízimalomhoz mentek, majd itt egy kis villát emeltek.  
A terület alatti agyagos márgát már a rómaiak korában elkezdték bányászni, majd a XIII. századtól a környék kastélyaihoz és váraihoz termelték ki az építőanyagot. A jezsuiták kis háza alatt mintegy 50 ár területen 400 km-nyi alagútrendszer alakult ki, és az akkor már használaton kívüli bánya egy részét 1860-tól kezdődően a jezsuita diákok vették birtokukba. A rendtagok eleinte csak aláírásaikkal díszítették a bánya szabályosan kitermelt falait, később művészi alkotásokba kezdtek. 
A világ szinte valamennyi tájáról érkező fráterek a rendnek más teológiai iskolákkal 1960-ban történt egyesüléséig 450 műalkotást készítettek a barlangrendszer sötét járataiban. Szerdai munkájukat egyesek az ideérkezést követően azonnal, mások a közös ebédet követően kezdték meg. Az uzsonna elfogyasztása és beszélgetés után átöltöztek és távoztak. Munkaruháikat a 98 százalékos páratartalmú helyen bádogdobozokba tették, amelyeket külön erre a célra kialakított falmélyedésekben helyeztek el. Voltak a rendtagok között előkészítő munkások - ők a falak lesimításával foglalkoztak. Mások neves festők műveit másolták könyvekből, majd a fényképek megjelenését követően tájképeket, városokat örökítettek meg fotók alapján valamely járatban - természetesen mindenki ott dolgozhatott, ahol kedve volt. A festményeket ki-ki faszénnel vagy színes festékkel készítette, a világításról mécsesek gondoskodtak. 
A labirintus kiismerése mintegy fél évet vett igénybe. A barlangrendszer egy részét 1944-ben a németek foglalták el, hogy ott V1-es rakétáikat tárolják. Egy ma is elfalazott területet 1954-1993 között a NATO hadvezetése használta. Itt, néhány méterrel a felszín alatt található az ország egyetlen cseppköve. A sztalaktit mindössze kb. 15 cm hosszúságú, és a közelben fakadó vizet különböző célokra használták. 
Egyrészt a jól felszerelt konyha elengedhetetlen hozzátartozója volt, másrészt a barlang egyik legszebb építményének szökőkútját üzemeltették vele. A járószint alatt 8 méternyire kiásott területen a granadai Alhambra kicsinyített "mása" található, természetesen az udvaron csobogó oroszlános kúttal. A falak színes díszítése a Korán egyes fejezeteinek kezdő szavait örökíti meg óarab nyelven. Ramszesz fáraó majd négyméteres feje, az élet fáját őrző kerubok, Buddha, Rómeó és Júlia erkélyjelenete, kőből faragott oltárok és szakáll nélkül ábrázolt Krisztusok mellett nem maradhatnak el a magyarországi jezsuiták alkotásai sem. 
Az egyik festményen mintegy harminc nyelven, köztük magyarul is olvasható a Miatyánk néhány szava: "jöjjön el a te országod"; valamennyi feliratot - köztük található héber és kínai is - az adott országból érkező "művész" írta fel. Egy dombormű pedig Imre urat, a magyar asszonyt és az országépítőt ábrázolja.  
Mivel a jezsuiták is férfiból vannak, volt, aki Pissarro után egy gyönyörű fiatal lányt festett meg. A kép "felsőbb utasításra" azonban csak úgy maradhatott fenn, hogy a barátnak meg kellett mintáznia egy öregasszonyt is - ebből egy remek Picasso-utánzat készült. 
Egy másik testvér meseábrázolásai közül Hófehérke és a hét törpe okozott némi zavart. A művész meglátva saját alkotását, igen elkeseredett, és meg akarta semmisíteni a domborművet. A gyönyörű királykisasszonyt körülálló törpék ugyanis szinte valamennyien a szoknya alá kukucskálnak. A gondot ismét egy tanító oldotta fel azzal, hogy kijelentette, a törpék nem látnak semmit a szoknya alatt (hiszen az csak egy faragás).  
A Shakespeare-t ábrázoló faragással szemközti falon egy játékos barát Peter Pan és Pochahontas kalandjait meséli el. Az előbbi fejet alkotó szerzetes annyira zokon vette, hogy a legnagyobb angol drámaíró mesefigurákat kénytelen nézni az idők végezetéig, hogy a folyosó közepén falat húzott fel a probléma kiküszöbölésére.  
Azon művészek, akik legalább egy esztendeig alkottak, azokról társaik sziluettet készíthettek. Összesen 217 található belőlük elszórva a vájatokban. A fekete profilok közül az idegenvezető lámpásának fényében messziről kivehető az egyetlen vörös arc. Tulajdonosa - aki egyébként hajszíne miatt érdemelte ki a rikító vöröset - pontosan vezette a falakon, hogy melyik nap hány órát és hány percet töltött alkotással, és a XIX. sz.-i blokkolóórát 50 óránként összegezte is.  
A másfél órás - kizárólag vezetővel megtett - túra során a látogató csak ízelítőt kap a közel félezer műből, lehetetlenség is lenne bejárni az egész "múzeumot". Megismerheti az érdeklődő az egykori kőfejtés praktikumát, megtudhatja és meg is győződhet róla, hogy a XX. század elején az egyik bejárat lezárása miatt tiltakozó, a barlangba behatoló vandálok hogyan pusztítottak, és az is kiderül, hogy a jezsuiták elvonulásukkor azt kérték, hogy művészek folytassák munkájukat. 1960 után mindössze négy alkotás készült el, ezek közül is három "amatőr" munka. A fenntartók - ha nem is küzdenek anyagi gondokkal - szűk keretből gazdálkodnak, amelyből az állagmegóváson és a 16 vezető díjának kifizetésén túl másra már nemigen telik.

 
További képek láthatók még itt:
http://tchorski.morkitu.org/3/jezuietenberg-01.htm