 |
Én nem is értem, hogy van ez, néha egy nap villámgyorsan el tud szaladni. Kétségtelen, ágyhúzás és kisebb takarítás, illetve mosás volt délelőtt programban, de ezekkel nem tököltem annyit, mint két elmaradt levél megírásával. Délután ritkán látott családtagjaim vendégeskedtek nálam, aztán kutyaséta, és máris este lett, amikoris mindenképp meg akartam nézni egy filmet, mely az Alpokban élő szarvasokról szólt. No, nem bántam meg, hogy ezt választottam és nem a monitor előtti kutakodást.
Ugyanis már megint okosabb lettem egy dologgal. Soha életemben nem hallottam még erről. A pár napos őzikét sokszor egyedül hagyja az anyja, hogy táplálékért menjen. Az őzike, ha veszélyt érez, összekuporodik, - amúgy a pöttyeivel elég terepszínű - és megpróbál „nem létezni”. Lelassítja a légzését, lehúnyja a szemét és itt jön a lényeg.
A szeme sarkában van valami mirigy, ami ilyenkor kinyílik és egy különös illatot bocsát ki. Ezt az anyaállat messziről megérzi és máris rohan gyermeke megsegítésére. A tegnapi filmben a kis őzhöz közel leskelődő rókát üldözött el az őzmama ilyen módon. Hát félelmetes dolgok vannak földön és egen – s mennyi mindent nem tud/hat/ok még ! .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése