Dugó búcsúja gazdáitól
Köszönöm,
hogy befogadtál,
etettél és simogattál.
Köszönöm, hogy nem végeztem
kóborként az árokszélen.
Elszálltak a boldog évek.
Szemem a semmibe réved,
Ne gondold, hogy nem tudom,
mily szép volt ifjú korom.
Kicsi voltál, én is gyerek,
hancúroztunk épp eleget.
Sétáltál is velem néha,
volt nevetés és volt tréfa.
Vigyáztam a házatokra,
ugattam a cicusokra.
Bármikor, ha lehetett
megnyaltam a kezedet.
Ha autóban utaztam,
mindent összenyálaztam.
De nem rosszból tettem ezt,
nekem se volt kellemes.
Volt idő, hogy
megengedted,
aludjak a lábad
mellett.
Asztal alatt
kuncsorogva
Lestem minden jó
falatra.
Jó volt élni
nálatok
míg vidám volt a
házatok….
Fiúk-lányok
jöttek-mentek
Ugathattam, ha
csöngettek.
Mostanában sokszor
csend van,
Némán fekszem
egymagamban…
Sokszor arra
gondolok,
mi lesz hogyha
meghalok ?
Kérlek ne felejts
el engem !
Kutya vagyok, de
van lelkem.
És ha nem is
látsz már engem,
ott leszek a
közeledben.
A kutyahűség nem
csak monda !
Ott leszek én a
nyomodba
mindörökre: a
futó, a szimatoló,
a játékos,
hű kis Dugó.
2008. szeptember 9. kedd + 14.30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése