2008. szeptember 8., hétfő

Gesztenye /Csukás István/




Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,  
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.  
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre, leesett a földre.  
Hej, de fényes legényke lett belőle. /népköltés és óvodás vers/

és kicsit komolyabban:  

Csukás István: Vadgesztenye koppan a fejemen  

Vadgesztenye koppan a fejemen, itt az ősz, na,
ez aztán elcsépelt költői téma!  
A vadgesztenyét mindenesetre zsebre vágom,  
ajándék ez is, vagyis ingyen van, mint a levegő, 
vagy a fák aranya, vagy a bokor sün-szuszogása, 
mohón begyűjtök mindent, jó lesz még
– mikor is, mire is? Jó lesz bizony! 
Madár fürdik a kerti csapnál, 
kutyafej nyúlik ki a kerítésen, 
körte bimbamoz, dió pislog manószemként  
a ráncos szemhéj mögül, 
elteszem ezt is a többihez, 
                                                          hogy a végén ne üres kézzel menjek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése