Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle.
/népköltés és óvodás vers/
…
és kicsit komolyabban:
Csukás István: Vadgesztenye koppan a fejemen
Vadgesztenye koppan a fejemen, itt az ősz,
na,
ez aztán elcsépelt költői téma!
A vadgesztenyét mindenesetre zsebre vágom,
ajándék ez is, vagyis ingyen van, mint
a levegő,
vagy a fák aranya, vagy a bokor
sün-szuszogása,
mohón begyűjtök mindent,
jó lesz még
– mikor is, mire is? Jó lesz
bizony!
Madár fürdik a kerti csapnál,
kutyafej nyúlik ki a kerítésen,
körte
bimbamoz, dió pislog manószemként
a ráncos szemhéj mögül,
elteszem ezt is
a többihez,
hogy a végén ne üres kézzel menjek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése