Arany délután

Figyelmeztettem ma magam: túlzás ez, hogy tegnap a délelőtt, ma meg a délután... na, na, majd megjön a böjtje....
Délután ugyanis kimentünk a Gyükésbe. Másféle hangulat, mint a tegnapi, hiszen a "magány" dúsan van itt fűszerezve emlékekkel. Ültünk csak ott a lapos napsugárban, /mert ¼ 5-kor már ferdén süt a nap, épp hogy csak átér a nyugati domb fölött, / szóval ültünk ott, tőlünk 200 m-re már felhők szürkítették a rétet, és - mint valami csoda - rajtunk meg még ragyogott a napsugár. Hatalmas csokor csicsókát szedtem, duplán aranynak
látszott.

Lili kis nóziját finoman mozgatva szimatolta a langyos levegőt, nem sokat kellet várni, kiderült, jó messziről megérezte a fácánkakast, aki egy darabig bírta idegekkel a közelségünket, aztán egyszer csak kakatolva felröppent. A kor, és a tapasztalat nem engedte Lilit utána ugrani, tudta, hogy úgysem érné utol… Ahogy felnéztem a Mecsek-oldalra, láttam, hogy az erdő zöldje nem „nyári” zöld már, de azért a távlati képen még nem látszanak a sárguló fák. Csak szemmel, megkerestem a közeli egyik kedvencemet, az ezüst nyárfát is. Olyan ez a fa, mintha egy meséből lépett volna elő. Valami ici-pici szellő mindig van, s az táncoltatja a valószínűtlenül fehér/ezüstös leveleket megállíthatatlanul. Most is van még néhány kónya fürt egyik-másik bolond akácon, nem annyi, mint tavaly, de azért előfordul ez a furcsa őszi virágzás idén is. Kicsit néztem a felhőket – kisgyerek korom óta kedvenc szórakozásom alakokat látni a semmibe….Repülők jöttek-mentek, az alatt a 20 perc alatt, míg ott ücsörögtünk a fűben, négy gép repült át fölöttünk. Ilyenkor utánuk repítem a gondolatomat, kik, hová/honnan utazva ülnek benne…. Kell ennél több ? Megfizethetetlen pillanatok.

 

Tóth Árpád: BE SZÉP AZ ÉG...

Be szép az ég bíborló baldachinja, 

S be jó alant heverni szemlehunyva, 

A csend szól, mintha hegedühang hullna, 

Hegedül a csend, hűs arany a húrja, 

Hallgatja a szív, elalszik a búja, 

Álmodik a szív, s az álmot nem unja.  

Mindent megun a szív, szerelmet is, 

Pénzt is, kacajt is, hűvös kertet is, 

A bú bakján ül, mint egy bús kocsis, 

És hova hajtson, nem tudja, a hűs 

Estén, és elbóbiskol néha s kis 

Álmok ringatják...