Szombat hajnalban ½ 6 helyett 6-kor indultunk, és két /”technikai”/megállóval egyhuzamban tettük meg a kb. 350 km-es utat. Mellesleg oda-felé ehhez 7 órára volt szükség, visszafelé 4 és ½ órára, - igaz, hazafelé megállás nélkül jöttünk ! A jelzett 10 óra helyett ½ 12-kor értünk Pécsre.
Itt egy térkép az útvonalról:
Itt egy ország-ismertető: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bosznia-Hercegovina
Mindenhol be kellett mutatni az útleveleket – holott hazafelé úton Barcsnál a határőr közölte velünk, hogy okt.-1-től állítólag már oda sem kell útlevél. Ez akár igaz is lehet, bár tőlünk mindenütt kérték….A pech „csak” annyi, induláskor kiderült egy útitársunkról, hogy otthon felejtette az útlevelét, s ezért le kellett szállnia – vagyis veszett 6500.- Ft-ja. /Zárójeles kérdés: az út felelős vezetőjének kellett volna-e erről tájékozódnia, vagy se ?/
Az út, attól kezdve, ahogy beértünk a hegyek közé, a Vrbas folyó völgyébe, nekem nagyon tetszett. Érthető, az ilyen vidék kedves az én szívemnek, gyorsfolyású vizek, karsztos sziklacsúcsok, zöld-kék-fehér gyönyörűség. Egész úton lélekben Szlovéniában jártam… Az időjárás pompás volt. Sajnos az úton fotózás kedvéért nem álltunk meg /csak visszafelé egyszer/ így hát olyan képeim vannak, amit robogó buszból, ablakon keresztül készítettem. Mellesleg magam is meglepődtem, hogy azért elég tűrhetőek lettek. Igaz, jó néhányat ki kellett selejteznem, de így is maradt elég.
Neve a szláv jajce (= tojás) főnévből ered, és arról a tojás alakú hegyről kapta, amelyen fekszik.
Betettem ide egy régebbi képet, ahol jobban látszik a vízesés, mint ez én fotóimon. Helye innen: http://www.croatianhistory.net/gif/jae.jpg Mi sajnos nem mentünk olyan helyre, ahonnan másféle képet lehetett volna készíteni. Egy video-címet is beírok, ha valaki esetleg kicsit többet szeretne látni, mint amit én képileg mutatok.
Város és vízesés video: http://www.youtube.com/watch?v=S83PDJwtQns
A várnak, és környezetének valóban valami különös hangulata van, olyan mint valami ősidőből itt maradt kövület. Sok régi házat felújítottak, - de mint az úton számtalan más helyen, itt is van, ami a háborúskodás nyomát viseli, az idő „vasfogáról” már nem is beszélve. Itt van kis leírás még róla: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jajca
Csontváryval kapcsolatos írás: http://www.utikalauz.hu/index.php?p=folap&id=637
Egy nagyon jó útleírás itt is olvasható:
http://www.villa-adriatica.eu/index.php?node=static&id=32
Banja Luka-ban közvetlenül a vár előtt parkolt le a buszunk, így hát ezzel kezdtük a városnézést, majd innen átmentünk a belvárosba, ahol a legnagyobb élményt a "Megmentő Krisztus" szerb ortodox templom jelentette – legalábbis számomra. Csodálatosan fel van újítva, az amúgy is díszes templom fényét a friss színek, aranyozás csak tovább növeli. A sétálóutcában is jártunk, én bekukkantottam a labirintusos kis mellékutcácskákba, szenzációs volt, hogy egyik kapualjba betérve, egy varázslatos kis belső világban találtam magam, kávé és valami fűszeres sülthús illat között, - mintha valami filmbe csöppentem volna - aztán egy másik kapualjon meg kijöhetem. Legszívesebben itt leültem volna, annyira sajátos, utánozhatatlan hangulata volt az egésznek.
Jót derültem, amikor a csoport elsétált a Szerb Köztársaság palotája (parlament) előtt, és a kaput őrző két szoborról akartak az útitársaim fényképet csinálni, de az őr elhajtotta őket. Ám mint láthatjátok, amikor egyedül jártam arra /leszakadtam egyébként többször is a csoporttól/ nekem sikerült képet készítenem, annyira mobilozott az őr, hogy észre se vett…
Banja Luka történelméről itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Banja_Luka
Az én Banja Luka-i képeim:
És elmúlt ez a nap is. Ezzel a képpel búcsúztam Banja Lukától:
Egyébként 347 képet készítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése