Ha majd jön a víz

Úgy látszik, a téma nem csak engem izgat. Ezt olvastam, itt: http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/8583-new-york-es-tokio-viz-alatt   New York és Tokió, víz alatt, csónakkal a Times Square-en? Horgászbotokkal felszerelkezve Tokió belvárosában? Ha így folytatódik a globális felmelegedés, az ilyen és hasonló jelenetek esetleg már a nem is olyan távoli jövőben mindennapos látványnak számítanak majd a világ tengerparti nagyvárosaiban.
Az Aqualta névre keresztelt projekt keretében készült képeken felhőkarcolók között gondolázó turistákat, városi környezetben burjánzó mocsári növényeket, a tetőteraszról a vízbe csobbanó városlakókat és egyéb ínyencségek láthatók. Az Aqualta (amelynek elnevezése a Velence városát sújtó áradásra, az Aqua Altára utal) projekt azt a képzeletbeli forgatókönyvet mutatja, amikor a tenger által elöntött városok nem küzdenek a változások ellen, hanem kreatívan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.
A brit Guardian című lap nemrég megjelent cikke arra figyelmeztet, hogy mivel egyes előrejelzések szerint 2095-re a tengerszint a világon akár közel 2 m-rel is megemelkedhet, az alacsonyabban fekvő, tenger-közeli településeknek már most át kell gondolniuk, hogyan készüljenek fel a jövőre. A világ nagyvárosai közül is többet érinthet ez a probléma: New York, London, Bristol vagy Tokió is könnyen Velencét idéző zegzugos kanálisvárossá válhat, akár még ebben az évszázadban.

A tanulmány számos javaslatot is tartalmaz a jövőre nézve: Hull történelmi belvárosa például szigetként menekülne meg, amelyet híd és vízitaxijárat köt össze a szárazfölddel, míg Portsmouth egy része víz alá kerülne, és a lakosság újonnan kialakított negyedekbe költözne. És bár ezek a javaslatok meglehetősen extrémnek hangzanak, sajnos minden jel arra mutat, hogy a valóság a legszélsőségesebb elképzeléseket is igazolni fogja.