Egy + egy az 3

Én nem tudom, az április miért egy ilyen deprimáló hónap mindíg számomra… Valósággal kényszerítenem kell magamat, hogy kimozduljak a vackomból , a „gubómból” – mert érzem, poshadok belül, aminek mindig sírás a vége… ami köztudottan nem feltétlenül jó, mert nem csak kimoshatja, el is moshatja a lelket….
Naszóval. Nekiindultam ma délután kulturprogramolni. Hajnalban leszavaztam – tán elsőként (? 6,20-kor) délelőtt megírtam egy levelet, amiről eddig a pillanatig nem tudom, jól tettem-e, aztán ebéd után valósággal kényszerítettem magam, hogy felöltözzek és elinduljak.
Az eredeti tervem csak a kőtárban lévő mozaik kiállítás volt – s ez elég is lett volna tán a mai napra.
„Pécs testvérvárosa, Tuzla javaslatára érkezett Pécsre a világhírű ravennai mozaikok különleges másolatait tartalmazó nagy sikerű utazó kiállítás, amelyet az ötvenes években hozott létre Ravenna önkormányzata. A tárlat először 1951-ben volt látható Párizsban, és azóta is nagy sikerrel járja a világot.
A Ravenna támogatásával létrejövő pécsi kiállításon öt épületegyüttes, a S. Vitale-bazilika, a S. Apollinare Nuovo-bazilika, az ariánus keresztelőkápolna, a Neone-keresztelőkápolna és az érseki keresztelőkápolna legszebb mozaikképeiről készült másolatokat tekinthet meg a közönség.” (http://www.bama.hu/baranya/kozelet/ravennai-antik-mozaikgyujtemeny-pecsett-298232  )
A kiállítás csodálatos, alig tudtam betelni vele, rengeteget fotóztam, íme néhány közülük:

A harcos krisztus......Júdás csókja

Galla Placidia mauzóleum mennyezete.....Justinianus császár

Görög kulcs........................Füzér

Seregély..............Ivó galambok

Innen aztán átmentem a Pécsi Galériába. (Nem kellett volna…)
„A világhírű cseh formatervező iparművész a jelen iparművészetének nagy alakja, aki a formavilágot minden területen megújította, sajátos, különleges, sok esetben meghökkentő formai játékot játszik az anyaggal és a nézővel. Nagy világcégek számára dolgozó ipari formatervező ma már a világ számára is követendő stílusjegyeket hozott létre.” ( http://pecsiprogramok.hu/program.php?id=2247  )
Hát ez bizony nagy csalódás volt. Az igazán dizájnos tárgyakból semmi sem volt látható a valóságban, csak fotók voltak róluk. A néhány üveg és porcelán tárgy bizony elég szegényes anyag volt. (Még jó, hogy nem kellett itt belépőt fizetni.) Már majdnem eljöttem, amikor a múzeumőr hölgy mondta, hogy hát a fiatalok alkotásait meg se néztem! Na, ez volt aztán a csúcs. A mellékfolyosóban az „alkotók” fotói vannak felaggatva – a fene gondolta, hogy azokon kell átvergődni ahhoz, hogy megnézhessem a „műveket”. Már bocsássa meg nekem az ég, de ez nem az én ízlésvilágom. De azért megnéztem. Kipipálva…

Ez után aztán akár haza is mehettem volna. De nem, nekem még kedvem támadt valami süteményre. Beültem a Virág cukiba. (Na, oda se megyek mostanában!) Mindösszesen egy asztalnál ültek, tök üres volt az egész. Kérdezem a hölgyet (cinkos mosollyal) árulná már nekem el, melyik a legfrissebb süti ? Úgy ennék egy finom Dobos tortát... Ó, mondja a kis hölgy, azt épp 2 órával ezelőtt hozták. Jó, kérek akkor egy Dobost. Micsoda egy hülye vagyok ! Az, hogy valamit két órája hoztak, nem azt jelenti, hogy 2 órája készült ! Ez a Dobos minimum szombat reggeli volt, ha nem öregebb. A 250.- Ft-ért egy korty vizet nem hoztak hozzá, s amikor kértem, akkor olyan posvány meleg vizet kaptam, hogy abban nyugodtan el lehetett volna mosogatni a tányért. (Igaz, nem kértek érte pénzt!)

Na – a jó és rossz élmények aránya 1 a 2-höz. Ezek után aztán szépen hazajöttem.
Most itt szól mellettem egy kis Mozart, simogatja a lelkemet, míg a kb. 2,5 óra alatt ellőtt 107 db. fotót feldolgozom! : -)

P.s. És legnagyobb örömömre előkerült közben Délim is !!! :- )